Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Konyár Konyár címere írott forrásokban először 1213ban bukkan fel. A 16. században magánföldesúri birtok. Hajdúkiváltságolásának pontos időpontját nem ismerjük, de az erdélyi törvénytár (Approbata Constitutiones) hajdúvárosnak tudja, amely egyben azt is jelenti, hogy 1626ban már hajdúváros. Lakosai ekkor használhatták a szomszédságban lévőFejértó nevű pusztabirtokot is. Az 1692 őszén készült kamarai összeírás is úgy tudja, hogy ugyanolyan hajdúkiváltságolásnak örvend, mint a többi bihari kiváltságolt település, a mindenkori erdélyi fejedelemnek katonai szolgálattal tartoztak. 1692-ben is lakott hely, tizenöt hajdú lakossal írták össze. Akárcsak a bihari kishajdú városok többsége, Konyár is az Esterházyak derecskei uradalmának része lett, de hajdújogáról nem feledkezett meg. A 19. század első felében már sziksós fürdőjéről is nevezetes. Címere sajátosan ötvözi a hajdúhagyományokat és a paraszti alávetettségből adódó jellegzetességeket. Az 1717 -ben készült pecsétnyomó közepén ugyanis búzakalász látható, a pajzs heraldikailag jobb oldalán pedig ekevas, bal oldalán pedig harci balta, amely a hajdúk jellegzetes fegyvere volt. Az 1771. jan. 19-én kelt úrbéri kilenc kérdőponton használt pecsétnyomójuk körirata a következő: KONYARIPECSET + 1717. 32