Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
nos és Nánási Oláh Mihály ugyanis azt a kerületi ülésben — annak hangneme és fogalmazása miati — nem merte felolvasni, hanem csak támogatóiknak adták oda betekintésre. Ezek elovasták, kézről-kézre adták, s végül — Jablonczait — Márjási alispán magához intvén „az Istenért is kért, hogy annak közönséges el olvasását egy szóval se sürgessem, mert oly lármát csinálok, hogy helyre nem hozhattyuk". Lónyai László és mások is „a szememben nézvén csak a fejeket rázták, hogy ne olvassam". 12 4 De hát kik is voltak ezek a támogatók, „jóakarók", akikről a két követ leveleiből annyit olvashatunk? És vajon mi volt az ő elképzelésük a hajdúvárosok jogairól? Mennyiben esett ez egybe a hajdúvárosok elképzeléseivel? Csupa izgalmas kérdés, amelyre megpróbálunk most felelni. Ahogyan kiderült, elsősorban a két tiszántúli kerület köznemességéről van szó. A hajdúvárosok egyik pártfogója volt például az a gróf Fekete János, aki mintegy nagyúri passzióként kacérkodott a felvilágosodással. Voltaire régi levelezőtársa, aki a ferneyi patriarchától néhány hordó ajándék jó borért válaszlevelet is kapott. Ö nem az alkotmányt akarta a nép javára módosítani, hanem az egyenlőség eszméjétől vezérelve a népet akarta az alkotmányba bevinni. 12 5 E gondolatkörbe jól illett a hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának támogatása, de az indíttatás homlokegyenest ellenkező, mint a Hajdúkerületé. Az egyik legbefolyásosabb támogató Vay József volt, aki közvetlenül az országgyűlés összehívása előtt — névtelenül — megjelent röpiratában a következőképpen érvelt. 12 6 A nemesi alkotmányt bővíteni kell: „A melly Helységeknek tetzik, a Vármegyék Gyűléseire, magok elől-járóibul" küldhessenek (képviselőt), akik így meggyőződhetnének a nemesség jó akaratáról. Ugyanilyen megfontolásból javasolta, hogy „nem volna talán helytelen, ha az Országban lévő nagyóbb Mező Városok, úgy a Jászság, Kunság, Hajdú Városok követjeiket az Ország-Gyűlésre küldjék, hogy ezek által meg-tudhassák felőlek ott mi végződik", hogyan intézik ott a dolgokat, s így sérelmeiket is a rendek elébe terjeszthetnék. Ennek megvolna az a nagyon hasznos következménye is t hogy az országgyűlés után a mezővárosi nép és a szomszéd vidék is megtudná a nemesség igazi szándékát, hogy az tudniillik az „el-kerülhetetlenül kéméllendő föld mívelőket oltalmazni kíványa", s ezután nem lehetne konkolyt hinteni a nemesség és a nép közé. Különösen igazuk van a jászoknak, a kunoknak és a hajdúvárosoknak, mert azoknak „Földes Urok nem lévén, nintsen az Ország Gyűlésén Párt fogójok". m Tiszta, világos beszéd, csak pontosan ellenkező előjelű, mint a hajdúvárosok érvrendszere. Vay József a nemesi alkotmány tágításával akarta a mezővárosi •— így a hajdúvárosi — lakosságot az országgyűlésre behozni, míg a Hajdúkerület a sarkalatos nemesi jogokra való hivatkozással 124 Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerülethez. Buda 1790, júl. 18. Uo. F. 2. No. 11. 1790. 125 Fekete Jánosra lásd Marczali H. Az 1790/1-diki országgyűlés. I. m. I. k. 306. 126 A röpirat címe: Egy igaz hazafiúnak elmélkedési, 1790-dik esztendőben. Azonosítása Marczali H. i. m. I. k. 306—308. oldalai alapján vált lehetségessé. A röpirat egy eredeti példánya a Hajdúsági Múzeum Történeti Adattárában a 4776. számon. 127 Uo. 7. 3Î
