Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
szándékozott ugyanezt elérni. Két teljesen külön álláspont ez, amelynek csak a végeredménye esett egybe. De a hajdúvárosoknak pillanatnyilag ez volt az érdekes! A fentieken túl konkrétan tudjuk, hogy a hajdúvárosok igényeit támogatta Vay István, Domokos Lajos bihari alispán, Lónyai László, Pogány Lajos, gróf Sztáray Mihály, a Máriássiak és a Lubyak (Szatmár m.) 12 8 A hajdúvárosok igénye ellen volt például a Szepes vármegyei alispán, akinek a magatartását — nem is tagadta — a tizenhárom város sorsa aggasztotta. 12 9 Ugyancsak ellenvetésekkel élt a Temes megyei és a Csongrád megyei két küldött, de az ellenzék a tiszai két kerület ülésén törpe minoritásban maradt. 13 0 A jászok és a kunok igénye itt ugyancsak támogatásra talált, ahogyan Nánási Oláh Mihályék nem csekély elfogultsággal jelentették, „végre a mi köpenyegünk alatt ezek is el mentek". Rosszabbodtak a kilátások a Poroszországgal való békekötés után, illetve akkor, amikor a vallás ügye napirendre került. A dunántúli két kerület és a klérus ugyanis elsősorban azért ellenezte a hajdúvárosok képviseleti jogát, mert attól tartott, hogy általuk a protestánsok erősödnek. E két kerület a klérussal egyetértésben deputációt rendelt ki a hajdúvárosi igények elbírálására, azon okból — írták haza a küldöttek — „hogy jelen létünkben rázza meg Privilégiumainkat". 13 2 Kétségbe vonták annak a regálisnak az értékét, amellyel a hajdúvárosokat Bethlen Gábor a besztercebányai országgyűlésre meghívta, mondván hogy az törvénytelen országgyűlés volt, s jobb ha ezzel elő sem hozakodnak. A vádak ellen Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János kénytelen volt új memorandumot szerkeszteni, amelyben a hajdúvárosokra kivetett adó eredetét igyekeztek tisztázni, illetve azt bizonyítani, hogy a hajdúvárosok nemesi jussa ettől függetlenül csorbítatlanul fennáll. Sőt, egy harmadik munkát is készítettek, amelyben azt bizonygatták, hogy „minden igaz Hajdú Nemes Személy és Nemesi Jószágot bír". A gáncsoskodások ellenére a hajdúvárosok bekerültek a királyi hitlevélbe, mégpedig úgy, hogy országgyűlési képviseleti joguk és szabad szólásuk legyen, illetve úgy, hogy a hajdúvárosi privilégiumokról külön 128 Neveik említve a két követ 1790. júl. 18-án írt levelében. H.-B. M. L. IV. A. 502. b. P. 2.No. 11. 1790. 129 A szepesi tizenhárom város ugyanis a vármegyén belül különös jogállást élvezett, s így helyzete erősen emlékeztetett a hajdúvárosok és Szabolcs megye viszonyára. Ráadásul Szepesben még ott volt az ún. kis megye, a lándzsások széke (ed es superior Nobilium x Lanceatorum comitatus Scepusiensis). amely az előbbitől független törvényhatóság volt. Ez utóbbit az 1802/10. te. egyesítette a megyével, de a tizenhárom város beolvasztására 1876-ig kellett várni. 130 Temes megye egyébként éppúgy ezen az országgyűlésen nyerte el ülés- és szavazati jogát, mint a hajdúvárosok. Vö. 1790/28. tc. 131 Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerületnek. Buda, 1790. júl 18. F. 2. No. 11. 1790. „Ezek után a Kunok és Jászok jöttek elől, de már ezeket kivált Vice Ispány Karász Ür igen motskolta. hogy ezek tsak jött ment jobbágyokból állanak, végre a mi köpönyegünk alatt ezek is el mennek". 132 Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály országgyűlési követek jelentése a Hajdúkerületnek. Szoboszlő, 1791. márc. 29. Uo. F 4. No. 107. 1791. 133 Uo. 38
