Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

törvény hozassák. II. Lipót viszont ezt a hitlevelet visszautasította, s nem volt hajlandó mást elfogadni, csak III. Károlyét vagy Mária Teréziáét, A rendek, de a hajdúvárosiak is a III. Károlyét látták volna szívesebben, mivel az megerősíti I. Lipót hitlevelét, ebben viszont a hajdúvárosok név szerint benne voltak.

13

4 Itt tartottak a dolgok, amikor a Kamara támadást indított a hajdúvárosi törekvések ellen, amelyhez az 1715. évi 95. törvénycikket használta fel. E törvénycikk Polgár és Szentmargita hajdújogának elvesztéséről, illetve az egri káptalan földesúri jogának helyreállításáról intézkedik, és arról, hogy a hajdúvárosok felett Szabolcs vármegye jurisdictioja (bíráskodási joga) helyreállítandó. A kamara a jogigényét tulajdonképpen a törvénycikk harmadik paragrafusának utolsó mondatára alapozta, amely úgy szól, hogy „a királyi fiscus jogának s a bizottságilag megállapítandó fentebbi módozatnak épségben maradása mellett".

13

5 A két küldött haladéktalanul Bécsbe utazott, és sikerült a királynál kihallgatást eszközölniük még akkor, amikor a kamarai felterjesztés nem ért fel. Azt belátták, hogy „ami egyszer Törvényben vagyon, azt kivált a mostani környül állások elől fordulásával el nem mellőzhettyük", ezért a fenti törvénycikk érvénytelenítésére még csak nem is gondoltak.

13

6 Arra törekedtek viszont, hogy a törvénytervezetből ezt a kifejezést — a kamara a jogát a maga útján kereshesse — töröljék. „Idegenek voltunk nagyon ezen ki fejezéstől — írták haza — eszünkbe jutván, hogy mikor a' Cenzus járma alá akart vonni bennünket, akkor a maga uttyának választotta minden más Dicasteriumok mellőzésével a Bétsi Aulica Kamarát". Azaz a magyar kormányszékek mellőzésével akarta a kamara földesúri függésbe vonni őket a Bécsi Udvari Kamara segítségével.

13

7 Valóban, sikerült is elérniük, hogy a törvénytervezetbe kedvezőbb megfogalmazás kerüljön; nevezetesen az „azokat törvényesen terhelő kötelezettségek" kitétel hozzáadásával.

13

8 A Hajdúkerület többi kívánságát ekkor az idő rövidségére és a probléma bonyolultságára való tekintettel az országgyűlés által felállított regnicoláris deputatiok elé rendelték.

13

9 A kamara tett még egy kísérletet a Hajdúkerületre vonatkozó törvénytervezet elfogadtatása ellen. Nevezetesen azzal állt elő, hogy a hajdúvárosok bizonyos kamarai cenzussal máig adósok, sőt az lenne az igazságos, ha minden terményükből kilencedet is adnának. Erről a kísérletről Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János időben tudomást szerzett, amit rendkívül nagy szerencsének tartottak, mert „Eő Felségének sem lévén még elegendő tudománya Hajdú Városok dolgaiban, a Kamarának ezen feladása könnyen meg sirathatatlan kárt okozott volna". Üjra a szokott utat választották, azaz Bécsbe utaztak, ahol a Kancellária levél134 Uo. Igaz, hogy III. Károly diplomája sem említi a hajdúvárosokat, de megerősíti I. Lipótét, abban viszont a „Nemes Hajdú Városok név szerint bé voltak helyeztetve, világos igazság, hogy annak értelméhez képest a mostani Diplomában is benne vagyunk". 135 Uo. és F. 4. No. 29. 1791. 136 Uo. F. 4. No. 107. 1791. 137 Uo. 138 Vő. 1790/25. tc. 139 A bizottságok felállításáról az 1790. évi 67. tc. intézkedett. 39