Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
dése, s Jablonczai Petest tisztségében megerősítették, s ez iránt már ki is adták a dekrétumot. Ebbe pedig „világosan belé vagyon téve a Nemes Városok szabad választása". 10 9 Ettől függetlenül az 1809-es választásnál — amint látni fogjuk — az Udvari Kancellária nem volt hajlandó eltekinteni a már itt körvonalazott álláspontjától, nevezetesen attól, hogy a Hajdúkerületnek csak kijelölési joga legyen (három személy), s ebből ők, illetve az uralkodó jelölje ki a főkapitányt. A jogaiba visszahelyezett Hajdúkerület egyébként szívvel-lélekkel vett részt abban a nagy nemesi „felbuzdulásban", amely II. József halálát követte. Ez teljesen érthető is! Annál is inkább, mert a vármegyei köznemesség ekkor, a történelem folyamán első ízben és talán utoljára hajlandó volt partnerként kezelni a hajdúvárosokat. Amint láthattuk — meghívták őket az országgyűlésre, s részt vehettek II. Lipót koronázásán is. A hajdúvárosok ebből az alkalomból díszes bandériumot szándékoztak kiállítani, harminc válogatott legényt. Egyenruhájuk a következő: világoskék dolmány és nadrág fehér zsinórral, veres övvel és katona módra készült süveggel, a dolmányon felül pedig vörös színű báránybőr kacagánnyal. Amint láthattuk, a Hajdúkerület közgyűlése az országgyűlésre a főkapitányt, Jablonczay Petes Jánost és a hites nótáriust, Nánási Oláh Mihályt küldte ki követnek. Az országgyűlést Budára hívták össze, majd Pozsonyba helyezték át. A Hajdúkerület 1790. május tizenhetedikén Szoboszlón tartott közgyűlésében fogalmazta meg számukra az úgynevezett követi utasítást, azaz azokat a szempontokat, amelyeket követniük kellett. E szerint el kell érniük, hogy már ezen a diaetán teljes jogú követként, szavazati joggal vehessenek részt. Ennek érdekében már az országgyűlés kezdete előtt Budán legyenek, s személyesen keressék fel a vármegyék és a szabad királyi városok követeit. Vigyék magukkal a hajdúk jogaira vonatkozó leglényegesebb privilegíális leveleket, s a helyzetnek megfelelően szerkesszenek belőlük megfelelő munkát „minden szükséges deductiokkal". Ebben adják elő a hajdúszabadság eredetét és az adó alá való vetésük történetét, illetve ennek sérelmes voltát. Tiltakozzanak a kamarai fennhatóság ellen, illetve „nemesi szabadságunknak" megsértése miatt. Érjék el a hajdúvárosok számára a harmincad- és vámmentességet, tegyék szóvá, hogy a közelmúltban szolgabírói hatalom alá vetették őket, 109 Uo. F. 4. No. 87. 1791. 110 Uo. IV. A. 502. a. 17. H.-ker. közgy. jkv. 1809. febr. 9. és uo. IV. A. 502. b. F. 1. No. 62. 111 Csanády Sándor és Harangi Sámuel surrogatus főkapitánynak. Szoboszló, 1790. jún. 1. Uo. F. 1. No. 1790. A koronázás alkalmából a hajdúvárosokban fényes ünnepségek zajlottak. „Vévén a parancsolatot a Hajdú Városok, hogy ők is II. Leopold királyuk szerencsés megkoronáztatásáért s boldog országlásáért hálaadó és esedező isteni szolgálatot tartanának: elvégeztetett a Districtus gyűlésén, hogy minden város különösen tegye meg hívségének kötelességét." Ezután következik a Dorog városában tartott ünnepség leírása, amelyre Nánás városa deputátusokat küldött, s Dorogról is nagy számban mentek a Nánáson tartott istentiszteletre. A Hadi és Más Nevezetes Történetek V. évi. 792—793. 1791. dec. 20-i számát idézi Molnár J.: Görög Demeter i. m. 29. 112 A követi utasítást közli Rácz I.: A Hajdúkerület 1790. évi követi utasítása I. m. 33
