Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
nokság ebbe a résbe tört be észak-kelet és nyugat felől. Ezek a német egységek október 23-a és 28-a között hármas feladatot oldottak meg: a) feltartóztatták a 27. hadsereg északra történő előrenyomulását; b) támadásaikkal veszélyeztették az északon lévő gyorshadtesteket; c) az általuk birtokolt folyosón keresztül biztosították az elzárt Wőhler-csoport visszavonulását a Tisza nyugati partjáig. Október 26-án a szovjet csapatoknak Nyíregyházát is fel kellett adniuk, és csak igen súlyos harcok, veszteségek után tudtak áttörni a német vonalakon. Csak miután a német alakulatok visszavonultak a Tisza mögé, kerülhetett sor a Tiszántúl teljes felszabadítására (október 28.—november 1.). Hajdúböszörmény felszabadulásával kapcsolatos harci események 1944. október 22.—október 31. 14 3 A Debrecen térségében több oldalról körülzárt és az október 19-i és 20-i csapások által megvert német alakulatok maradványai északi irányba vonultak vissza. A 46., a 76. gyalogos-, a 23. páncélos hadosztály megmaradt egységei és az 1. SS lovasezred megvetette a lábát és támaszpontokat épített ki Hajdúhadház, Hajdúböszörmény és Balmazújváros térségében azzal a céllal, hogy ezekből a helységekből indított ellentámadásaikkal fenyegessék a Debrecenben visszahagyott 6. gárda lovashadtestet. Október 20-án, 21-én nagyarányú német csapatmozgás volt Hajdúböszörményben, s a várostól keletre Hajdúhadház határában, északra a hajdúdorogi út mentén, valamint észak-nyugatra Polgár felé védelmi állásokat építettek ki, s ugyanakkor támadásokat indítottak Debrecen északi része ellen (Bocskai-kert, Pallag). A Nyíregyháza felé előretörő Plijev— Gorskov-csoport magasabb egységei október 20-án elfoglalják Hajdúhadházat, majd minimális erők hátrahagyásával előrenyomulnak Űjfehértó, Nyíregyháza felé, sőt egészen a Tiszáig. A Plijev—Gorskov-csoport, valamint a Debrecen, Balmazújváros, Ároktő vonal és a Tisza által határolt területen belül tartózkodott az 1., a 2., a 23. és a 13. német páncélos, a „Feldhernnhalle" páncélgránátos, a 46., a 76. német gyalogos, valamint a 4. és a 12. magyar gyalogos hadosztály. Friessner vezérezredes október 22-én — ebben a kétségbeejtő helyzetben — külön napiparanccsal fordult katonáihoz: „Minél közelebb kerülünk hazánk határaihoz, annál fanatikusabbá kell válnia harcunknak, mert ez most már házunkért és udvarunkért folyik . . . Aki nem veti be egész erejét és életét, ahol szükség van a harcban, az azt sem érdemli meg, hogy német legyen és nem érdemes többé tiszteletre". Majd arra utasította a katonákat, hogy harci közösségeikben ne legyenek félénkek, gyávák, és árulók. „Also auf zum Kampf, Soldaten, bis aufs Messer!" — biztatással fejeződött be a napi143 Hajdúböszörménynek a katonai események alakulása szempontjából nem volt különösebb jelentősége. A szakirodalomban egy-egy mondatban kerül említésre, gyakran egymásnak ellentmondó álláspontokkal találkozhatunk. Az október 20-a után vívott harcok részletes ismertetése keretében teszünk kísérletet a város felszabadulása körülményeinek vázolására. 72
