Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
rendelt hadműveleti csoportosítás kapta: a 4. gárda lov., a 6. gárda lov., a 7. gépesített, az 5. lov., a 27. harckocsizó hadtestek, valamint a 27. hadseregből a 3. gárda légidesszant-hadosztály. Ennek a gyorsan mozgó hadműveleti csoportnak a követésére a 27. hadsereget jelölték ki, amelyet megerősítettek a 6. gárda harckocsizó hadseregből kivont 33. lövészhadtestte l. i a A német hadvezetés el akarta kerülni a kárpát-erdélyi hadműveleti egységének (a 8. német, az 1. és 2. magyar hadseregnek, kb. 150 ezer fő) a megsemmisülését, ezért — szintén — átcsoportosításokat eszközölt. Október 20-án a Keleti-Kárpátokból visszavonuló 1. magyar hadsereget a „Dél" hadseregcsoport állományába vonta, és alárendelte a Wőhler hadműveleti csoportnak, amelyhez továbbra is hozzátartoztak a 2. magyar hadsereg hadosztályai. Ez az egység feladatul kapta, hogy Dombrád, Nagykalló, Űjfehértó irányában csapásokat mérve felaprózza az előrenyomult szovjet csapatokat, és biztosítsa a Wőhler-csoportnak a Tiszáig történő visszavonulását. Ezzel párhuzamosan elrendelte a Szolnoktól keletre betört IV. páncélos hadtest további előretörését Debrecen irányába, valamint három magyar hadosztály Polgár térségében való összpontosítását a Nyíregyháza körzetében lévő szovjet csapatok balszárnyának nyugtalanítására. A két haditerv alapján várható volt, hogy Nyíregyháza és Szolnok térségében súlyos, elkeseredett harcokra fog sor kerülni az elkövetkező napokban. A harmadik szakaszban a főcsapásra kijelölt Plijev-csoport csaknem két hónap óta szüntelen harcban állt az ellenséggel, a manőverezésekkel kivívott 'győzelmei óriási energiát emésztettek fel, tartalékokkal nem rendelkezett. Ezzel szemben a magyar-német csapatoknak — a lerövidült arcvonalszakaszon — koncentrált erők álltak rendelkezésükre. Úgy tűnik, az 53., a 7. és a 6. gárda harckocsizó-hadsereg egy részének együttes súlypont áthelyezése a budapesti hadműveletekre az ellenség számára kedvező feltételeket teremtett. Minden jel arra vallott, hogy a szovjet főparancsnokság ekkor már — politikai megfontolásokból — a budapesti hadműveletekre koncentrált, és nem méltatta kellő figyelemre a Tiszántúl északi részén előállott katonai erőviszonyokat. A debreceni hadműveletek harmadik szakaszának lényegét a következőkben foglalhatjuk össze. A Debrecen felszabadítását október 20-án reggel befejező hadművelet után mar aznap megindult a Plijev-Gorskov csoport Nyíregyháza irányába, miközben Debrecen védelmére kénytelen volt hátrahagyni a 6. gárda lovashadtestet. Manőverezések után 21-én már a 4. és az 5. lovashadtest, valamint a 23. harckocsizó-hadtest elfoglalja Nyíregyházát, sőt 22-én tovább nyomul előre Dombrád—Rakamaz térségébe, a Tiszáig. A 33. lövészhadtesttel megerősített 27. hadsereg (parancsnoka Trofimenko vezérezredes) október 21-én estére azonban csak Érmihelyfalva, Nyírábrány, Nyíradony, Hajdúhadház, Debrecen délnyugati részének vonaláig érkezett el, így október 22-én az előrenyomult gyorsegységek és a 27. hadsereg között 25—30 kilométeres rés keletkezett. A német parancs* 142 Hazánk felszabadulása (1970) 44—45.; ölvedi I. i. m. 122—123. 1.; Plijev i. m. 156. A csapatok pontos felsorolására a hajdúböszörményi cselekmények megtése miatt van szükség. 71
