Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

Plijev, I. A. altábornagy, a lovas-gépesített csoport parancsnoka a) Október 6—október 12. A „Dél" hadseregcsoport erőviszonyainak ismeretében és stratégiai meggondolásokból a 2. Ukrán Front parancsnoksága a főcsapás irányát a Debrecen—Nyíregyháza—Csap vonalban állapította meg, a fő erőket Aradtol északnyugatra összpontosították. Az itt védekező 3. magyar hadsereg a frontvonal legsebezhetőbb része volt. A siker lehetőséggel kecsegtetett az Észak-Erdélyben, valamint a Tiszántúlon lévő ellenséges erők bekerítésére, illetőleg részenkénti megsemmisítésére, sőt az Arad—Szeged és az Arad—Szolnok harcászati irányok teljesítésével a budapesti hadműveletek előkészítésére is alkalmasnak mutatkozott. A feladatot a Plijev altábornagy parancsnoksága alatt működő lovasgépesített csoport (LGCs) és a Managarov altábornagy által vezényelt 53. hadsereg kapta. Már az első napon 100 km-es szélességben és 40 km-es mélységben áttörték a 3. magyar hadsereg arcvonalát, amelynek parancsnoka elrendelte a csapatoknak a Tisza mögé való visszavonulását. Ezt követően a „Dél" hadseregcsoport parancsnoka a Körösök mentén történő erőteljes védekezést és ellencsapások végrehajtását követelte egységeitől. 63