Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

Az LGCs lendülete leküzdötte a Körösöket, s a Körösladány és Püspökladány közötti résbe betörve október 8-án elérték a mai Hajdú-Bihar megye határát. A 4. lovashadtest alakulatai felszabadították Szerepet, Sárrétudvarit, Bárándot, sőt délutánra Püspökladányt, estére pedig Nádudvart. A 7. gépesített hadtest pedig a német páncélos ellentámadások ellenére október 9-re elfoglalta Karcagot és Kisújszállást. A mélyen előrenyomuló Plijev csoport birtokába vette a Debrecen—Szolnok közötti műút fontos helységeit, bár a jobbszárnyát állandóan veszélyeztették oldaltámadások, és fennállt az egyes egységei elvágásának veszélye. Az 53. hadsereg és a később hadműveleti alárendeltségébe utalt 1. román hadsereg az Orosháza—Szolnok vonalán Csongrádtól délre átkelt a Tiszán, s a-27. lövészhadtest október 8-ra eljutott a Tiszaföldvár— Kunszentmárton—Törökszentmiklós körzetébe. A 6. gárda harckocsizó hadsereg parancsoka, Kravcsenko vezérezredes kapta a legnehezebb feladatot. A Nagyvárad és Debrecen védelmére a Berettyó és a Sebes-Körös között összpontosított 23. páncélos hadosztály heves ellenállását kellett volna leküzdenie, hogy előtörjön Nagyvárad elfoglalására. Kornádi térségében azonban elakadtak ezek a hadműveletek. A 8. német és 2. magyar hadsereggel szemben — a jobbszárnyon — a '40., 7. gárda-, a 4. román és a 27. hadsereg harci cselekményei előbb főleg arra irányultak, hogy az itt állomásozó ellenséges erőket lekössék, megakadályozzák azok átcsoportosítását Nagyvárad térségébe, A front balszárnyán működő 46. hadsereg átkelt Zentánál a Tiszán és hídfőállást épített ki, egy magasabb egysége pedig megközelítette Szegedet. A szovjet csapatok három nap alatt elért sikerei a „Dél" hadseregcsoport parancsnokságát gyors döntésekre, erők átcsoportosítására késztették (a 3. magyar hadsereget kivonták a 6. német hadsereg alárendeltségéből; a Wőhler-csoportból két gyalogos hadosztályt a 6. német hadsereghez irányítottak; Debrecentől nyugatra, Balmazújváros környékére páncélgránátos és páncélos egységeket vontak össze). Kettős célt akartak megvalósítani: megakadályozni a szovjet csapatok északi előnyomulását, és szívósan védelmezni Debrecent és Nagyváradot, s ugyanakkor biztosítani akarták a visszavonulást az Észak-Erdélyben állomásozó Wőhler-csoportnak. Az így létrehozott ún. Breith-páncélos csoportnak döntő szerepet szántak Nagyvárad—Debrecen térségében (104 harckocsija és 120 rohamlövege volt). A szovjet főparancsnokság — fenntartva az eredeti célkitűzéseket — október 9-én módosításokat eszközölt a végrehajtásban. A frontparancsnokoknak nagyon gyorsan kellett cselekedniük. 4 Plijev lovas-gépesített csoport Karcag körzetéből két irányú támadásba kezdett. Két hadtestével a 4. és a 7. gárda-lovashadtesttel délkeletre fordult azzal a céllal, hogy átvágja a Breith-páncélos csoportot^ és a Nagyváradot védő német erőket hátbatámadással meglepje. Az ötödik napja folyó szüntelen harc próbára tette az alakulatokat. Plijev altábornagy úgy jellemezte a helyzetet: „A kijelölt manőver érdekében elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megfeszített harcokban, éjszaka, néhány óra leforgása alatt a hadtesteket 180°-os szögben szétbontakoztassuk és nyugatról 64