Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
koszorú készítőt 1941-ben 6 3. Letartóztatták és internálták Fehér László mezőgazdasági munkást 1942-ben. 6 4 Amikor 1944. március 31-én Baky belügyi államtitkár kiadta ismert rendeletét („. .. 48 órán belül az összes beigazoltan kommunistagyanús . . . illetve az állambiztonsági és közbiztonsági szempontból veszélyes baloldali személyek őrizetbe vételére és központi gyűjtőállomásra szállítására"), akkor Hajdúböszörményben 12 ember letartóztatására és internálására került sor. 6 5 Tőlük teljesen függetlenül szállították Nagykanizsára a büntetőszázadban eltöltött 18 hónap után hazatért Poór Antalt. Közülük hárman nem érték meg a felszabadulást: Berger Jenő, Szabó Antal és Poór Antal. A többiek — rövidebb-hosszabb szenvedés után — 1944. október 22-én már Hajdúböszörményben voltak. Elfenbein Bertalan 1944 végén szenvedett mártírhalált. Ezzel a letartóztatássorozattal a város vezetői egyfelől kipipálhatták a Sztójay-kormány utasításainak teljesítését, jó pontokat szereztek a felsőbb szerveknél, másfelől úgy vélték, kellő figyelmeztetésben részesítették ezáltal a rendszerrel nem szimpatizálókat. Messze eltávolodnánk a valóságtól, ha azt feltételeznénk, hogy ennek a 13 embernek a sorsa, részben tragédiája valamiképpen befolyásolta volna a város közvéleményének alakulását, s járult volna hozzá a változás lényegének felismeréséhez. A 30 ezer lakosú Hajdúböszörményben — a szűkebb családi körökön kívül — jó, ha néhány száz embert gondolkodhatott el (az sem biztos, hogy pozitív értelemben) ezen csupán. Hasonlóképpen tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy az említett tiszta, becsületes emberek helyben maradása változtathatott volna a bekövetkezett események alakulásán. De mindenképpen méltóak az utókor tiszteletére, mert igaz ügyért harcoltak, áldozták fel magukat! Ébren tartották az emberi lelkiismeretet azokban a legsötétebb időkben! Emberek maradtak akkor, amikor az embertelenségért, a becstelenségekért magas honorárium járt — jutalomként! Sokszorosan meghaladta a letartóztatottak számát az ellenforradalmi rendszerrel — különböző alapállásból — szemben állók száma, a kommunista gondolkodásúaktól a polgári liberálisokig 6 6. Letartóztatásuktól — megítélésünk szerint — azért tekintettek el, mert úgy vélték, a fentiek internálásával már kellő figyelmeztetést kaptak, másfelől — talán — nem akarták túlfeszíteni a húrokat. Egyébként is minden lépésüket figyelemmel kísérték, s a legkisebb akció esetén is lehetőségük volt — bírói eljárás nélkül, mint ezt a tizenhárom letartóztatott esete is tanúsította — azok internálására, katonai és munkaszolgálatra való behívására. A német megszállás idején egyetlen — formálisan — meglévő ellenzéki párt létezett, a Magyar Nemzeti Párt (Kisgazdapárt), ez azonban 63 Uo.: 247—248. 64 Uo.: 90—91. 65 Fehér A.: Hajdúböszörmény története i. m. 254. Közöttük volt Berger Jenő, Silye András, Szabó Antal, dr. Jakobinyi Béla, Fehér László. 66 Szatmári Imre, Váczy József, Erdős Antal, Mikó József, Mezei Antal, K. Nagy Márton, K. Orosz József, Major Gyula, Gerőczi Márton, Gál József — Rózsássy László, Kovács József — Kálmán Ferenc, Bagosi Imre — Pálnagy Zsigmond, Hibján Károly és még sokan mások, akik 1944. október 22-e után az új élet megindításában döntő szerepet játszottak. 36
