Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
sem került a német megszállás. A „Hiszekegy" elmondása után aprócseprő ügyeket tárgyaltak. 5 8 A város lakossága március utolsó napjaiban találkozott német katonákkal. A város főterén megjelent kisebb egység inkább egzotikumnak tűnt, mintsem megszálló alakulatnak. Valószínűleg terepszemlét tartottak: a katonai raktár és a repülőtér körülményeit szemlélték meg. Megjelenésükre úgy került sor, hogy a felső német hadvezetés a Tiszántúlt 1944. március 25-i hadparancsával hadműveleti területté nyilvánította. „A kelet-magyarországi hadműveleti terület" parancsnokává Both tábornokot jelölték ki — debreceni székhellyel —, aki a magyar közigazgatási hatóságokat a melléje kinevezett magyar kormánybiztos (dr. vitéz Ricsóy Uhlarik Béla) közvetítésével utasította. 5 9 Következésképpen még a város vezetői sem — hát még az átlagpolgár — kerültek kapcsolatba a német megszállókkal. A rendszeresen újságot olvasóknak és rádiót hallgatóknak (milyen kevesen voltak ilyenek ebben az időben!) tűnhetett fel, hogy a hangnem-, stílusváltás mögött tartalmi módosulások történtek: nagy hangsúlyt kapott a végső győzelem kivívásához szükségeltetett nemzeti egység jelszava; egymás után jelentek meg a zsidók elleni rendelkezések; egyre kevesebbet foglalkoztak a hadi eseményekkel; sorra jelentek meg szélsőséges fasiszta újságok: pl. „Harc" 6 0; felelevenedett a szociális demagógia 01 stb. Ám az átlagember, a súlyos mindennapi gondokkal küzdő kisember csak fokozatosan, az őt és a környezetét ért sorscsapásokon keresztül fogta fel a változás mibenlétét, következményét. * * * Ilyen kis vidéki városban, mint Hajdúböszörmény, az 1919 óta eltelt 25 esztendő során reálisan felmérték az ellenforradalmi rendszer helyi korifeusai a valódi, a rezsim szempontjából számításba vehető ellenzéket. Rendőri felügyelet alá helyezéssel, ámeneti letartóztatásokkal, börtönbüntetésekkel, megvesztegetéssel, beszervezéssel, s egyéb módszerekkel lehetetlenné tették jelentősebb ellenakciók kibontakozását. Különösen miután Magyarországot belevitték az értelmetlen háborúba, léptek fel brutálisan — a számukra — radikálisabbnak tűnő ellenzéki személyekkel szemben. Hosszabb börtönbüntetésre (1 1/2 év) ítélték Elfenbein Bertalan szobafestő mestert 1940-ben, majd 1943-ban 6 2, valamint Poór Antal vas58 Uo.: Hb-i Kgy-i jkv. V. B. 71/a—41. 59 Uo.: Hb-i Polgármester iratai: V. B. 77/c—343. 9848/1944. 60 „Magyarság" c. újság 1944. május 20-i száma az alábbi cikkeket ajánlja: „Végső harc órájában"; „Zsidó pénzfejedelmek és iparbárók az internálótáborban"; „A füstölő és a zsidók"; „Beszámoló a Zsidókérdés Kutató Magyar Intézet megnyitásáról" stb. 61 Szinte humoros példa erre Bereczki Gábor esete. 1943 óta a fronton volt. Szabadságra jött haza, s kérvényt adott be a böszörményi polgármesterhez: „nehogy a most folyó földosztás során — az otthoniakkal szemben — hátrányt szenvedjen". Hivatalosan közölték vele, hogy „földosztás nincs folyamatban". Hb-i FI. Hb-i Polgármester iratai: V. B. 77/c—343. 9524/1944. sz. 62 Szóljatok róla (Debrecen, 1976) 83. 35
