Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
A náci Németország kiszolgálása A német megszállást megelőzően Horthy kérte, hogy a keleti fronton lévő leharcolt magyar alakulatokat engedjék védelembe visszavonulni a Kárpátokon belülre. Hitler ezt a kérést válaszra sem méltatta. A megszállás után egyik legfontosabb feladatnak éppen a kint lévő magyar hadsereg feltöltését, megerősítését és harcbavetését tekintette a német hadvezetés. Hitler március 26-án üzenetet küldött a honvéd vezérkarnak. Ebben aláhúzta: „. . . a keleti fronton a helyzet komoly döntéseket és gyors cselekvést kíván. Arról van szó, hogy az oroszokat minden erőbevetéssel megállásra kell kényszeríteni, zárt arcvonalat kell alkotni". 4 4 Ennek megfelelően német-magyar katonai konferencia megtárgyalta a teendőket, és — a németek számára is meglepő gyorsasággal — április elején a már korábban is Galíciában megszállási feladatokat ellátó három hadosztályhoz újabb három hadosztály érkezett. Az így létrehozott 1. magyar hadsereget a Model tábornok vezette német hadseregcsoport alá rendelték. Májusban további három, júniusban pedig újabb négy hadosztállyal egészítették ki. Ezzel a harcoló magyar katonák létszáma meghaladta a 300 ezer főt. A védelemre berendezkedett magyar hadsereg ellen 1944 júliusában indított támadást az I. Ukrán Front balszárnya. A rosszul felszerelt 1. magyar hadsereg súlyos, de nem katasztrofális vereséget szenvedett, vesztesége — a korábbiakkal együtt — 50 ezer főre növekedett. A németek Beregfy Károly hadseregparancsnok — a későbbi nyilas hadügyminiszter — leváltását követelték. A magyar hadsereg megsemmisülése azért nem következett be, mert a Vörös Hadsereg támadásának fő iránya nem az 1. magyar hadsereg arcvonala ellen irányult. Visszavonulást rendeltek el a magyar alakulatok számára a Kárpátok vonulata előtt kb. 20 kilométerre kiépített ún. Hunyadi állásba. Az új parancsnokkal, Miklós Bélával az alábbiakban tudatta a németekkel nem szimpatizáló honvédelmi miniszter az 1. hadsereg további feladatait: „.. . az orosz hadsereget a Kárpátok előtt vagy a Kárpátokban addig visszatartsa, amíg az angolszászok délről vagy délnyugatról közelebb érnek. „Akkor a német ellenrendszabályok melyek átállásunk ellen bevethetők, már csak korlátoltak lehetnek, és a németek ellen való fordulásunk sokatígérő lesz". 4 5 Ezt az utasítást az a Csatay Lajos honvédelmi miniszter fogalmazta meg, akinek a kormányban való részvételéhez — március 19 után — Horthy feltétlenül ragaszkodott. Ebben az időben (1944 júliusában) Horthy már újból kezdett foglalkozni a kiugrás gondolatával. Az utasításból egyértelműen kiderül, hogy — rögeszmeszerűen — fenntartotta azt az illuzórikus elképzelését, miszerint az angolszászok előbb érik el Magyarország területét. Azt gondolta, hogy a velük kötött fegyverszünet esetén az angolszász csapatok segítségével a németek ellenakcióit meg lehet akadályozni, s egyben el lehet kerülni a Vörös Hadsereg Magyarország területére történő bevonulását. A visszavonuló 1. magyar hadsereg harci cselekményekbe szeptember végéig nem bonyolódott, miután újabb szovjet támadás ezen az arcvonalszakaszon nem indult. 44 Magyarország felszabadítása. Tanulmányok hazánk felszabadításának történetéből. (Bp., 1975) 47. 45 Ránki Gy. i. m. 209. 28
