Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

koztatási tanácsadót jelöltek ki, aki „ .. .a magyar propaganda tervezéséhez és terjesztéséhez segítséget nyújt, az adott esetben ellenőriz is".

4

1 Április hónap folyamán összeállították a tiltott könyvek listáját (ez alkalommal 120 magyar és 85 külföldi szerző műve jutott erre a sorsra), a könyvtáraknak zárolniuk kellett ezeket, illetőleg a náci példa alapján a zúzdába kellett szállítani. A fentiekkel párhuzamosan személyi és csoportharcok folytak a kormányban, illetőleg a kormányban részt nem vevő szélsőjobboldali pártok között a hatalomban való minél nagyobb részesedésért. Ez a tény különösen megkönnyítette Veesenmayer és társai dolgát, hiszen egymás ellen ki lehetett játszani őket. A Horthy nevével fémjelzett kormány így megfelelően működött. Horthy ugyan olykor támasztott kisebb nehézségeket, miután egyik-másik rendelethez (pl. a zsidók ellen tervezetthez) vonakodva járult hozzá, a németek mégis elégedettek lehettek. Ennek ellenére — már április elején — a német külügyminisztérium utasította Veesenmayert: „A birodalmi külügyminiszter úr kéri, politikai vonalvezetésében törekedjék arra, hogy a kormányzót az állam ügyektől egyre inkább tartsa távol: háttérbe kell őt szorítani, és a Várban teljesen elszigetelni".

4

2 Szinte az utasítással megegyező időtől kezdődően Horthy csaknem három hónapig távol tartotta magát a nyilvános szerepléstől. Ezzel azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha ő nem értene egyet a Sztójaykormány politikájával, a németek feltétlen kiszolgálásával. Azonban ez a magatartás nem tévesztett meg senkit. Horthy vállalta a jogfotonosság látszatának fenntartását, továbbra is a kormányzói székben maradt. A szövetséges hatalmak: a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia kormányai Magyarországot csatlós, s nem pedig megszállt országnak tekintették. Május 12-én nyilatkozatot tettek közzé, ebben „erőteljesen elítélték a magyar kormány tevékenységét, de egyben leszögezték: Magyarország csökkentheti saját áldozatait, megrövidítheti a küzdelmet és hozzájárulhat az Egyesült Nemzetek győzelméhez, ha kilép a háborúból, megszűntet minden együttműködést a németekkel. De, ha a háborút tovább folytatja, az katasztrofális következményekkel járhat Magyarországra, és a legszigorúbb fegyverszüneti feltételeket vonhatja maga után. Ezért Magyarországnak még időben döntenie kell, folytatja-e a harcot az Egyesült Nemzetekkel szemben"/'

3 Erre az egyértelmű nyilatkozatra Horthy egyáltalán nem reagált, folytatni engedte a Sztójay-kormány nemzetpusztító politikáját. Ebben a történelmi helyzetben egyetlen erő, az illegalitásban működő Békepárt (a Kommunisták Magyarországi Pártjának utóda) volt képes akció megindítására. 1944 májusában létrehozta a Magyar Frontot (Békepárt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a nyugatbarát polgári Kettőskereszt Vérszövetség szervezete, később csatlakozott a Nemzeti Parasztpárt), amely kiáltványban fordult az ország népéhez a német megszállók és magyarországi lakájaik elleni harc megindítására. A korábban vázolt alaphelyzetben azonban nem érhetett el számottevő eredményt. 41 Uo.: 169. 42 A Wilhelmstrasse és Magyarország i. m. 811. 43 Juhász Gy. 365. 27