Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
rendszer idején a Városi Képviselőtestület volt. Ez a 86 személyből álló testület a következőképpen szerveződött: 36 képviselőt — automatikusan — a város legtöbb adót fizető polgára közül hívtak be (az ún. viriliseket), 36 képviselő a szűkített választójog alapján lett a testület tagja, 14-en pedig a városháza, a közigazgatás vezető beosztású tisztségviselői közül kerültek be. Nem kellett tehát tartani a Horthy-rendszer urainak attól, hogy ebben a testületben „meglepetés" éri őket. Szálkay polgármestersége alatt azonban — gyakorlatilag — ez a testület fokozatosan elvesztette minden befolyását a város politikai életére. 1944-ben csupán annyi szerepet kapott, hogy meghallgassa és jóváhagyja a polgármester által előterjesztetteket. Ennek következményeként a képviselőtestület tagjai ekkor már eleget sem tettek a meghívásoknak. A közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint 1944. év folyamán, a havonként megtartott gyűléseken a közigazgatási vezetőkön kívül — a 72 képviselőből legtöbben — hatan jelentek meg, ugyanakkor érdemi hozzászólás részükről egyetlen egy sem hangzott el az év első nyolc közgyűlésén. 2 3 Találóan fogalmazott a Polgári Demokrata Párt egyik vezetőségi tagja a felszabadulás utáni első képviselőtestületi közgyűlésen: „...ebben a teremben véleménynyilvánításról, szókimondásról az utóbbi időben szó sem lehetett, és a képviselőtestület tagjai sem jöttek be sem, minthogy orruknál fogva bábként engedjék magukat huzigálni". 2 4 A vezető tisztviselők, a tisztviselők megválasztásánál két szempont érvényesült Böszörményben: az ellenforradalmi rendszer szempontjából feltétlenül megbízhatónak kellett lenni. A legjelentéktelenebb hivatalt is csak előzetes, széles körű rendőrségi nyomozáson alapuló kedvező vélemény alapján lehetett elnyerni. A politikai megbízhatóság azonban nem volt elegendő. Szálkay megkövetelte a kinevezettől, hogy működése során mindenben az ő utasításai szerint járjon el. Ennek érzékeltetése, bizonyítása végett idézünk egy 1944. augusztus 19-én kelt, a polgármesterhez benyújtott felmondó levélből: „...Kinevezésemkor a polgármester úr a következő kijelentéseket tette: tudom azt, hogy maga azért jött ide (Hajdúböszörménybe, a tűzoltósághoz), hogy segítsen Szabó Géza tűzoltóparancsnoknak. Államot akarnak játszani az államban! Jegyezze meg, én már különb embernek is kitekertem a nyakát, mert itt az lesz, amit én akarok! Kettő közül választhat: vagy megszokik, vagy megszökik!" 2 5 Ez a világos és egyértelmű kinyilatkoztatás magyarázatot ad arra, hogy Hajdúböszörményben — végül is — miért csak olyan személyek töltöttek be a közigazgatásban vezető funkciót, mint dr. Kovács Márton, vitéz dr. Abari Antal, dr. Szabó Imre (főjegyző) stb., akik kivétel nélkül az „úri középosztályba" felemelkedett, a dzsentri szellemet képviselő, lényegében a Gömbös nevével fémjelzett szélsőjobboldali vonalvezetésnek voltak hajdúböszörményi reprezentásai. A város országgyűlési képviselője 1931-től dr. Uzonyi György gaz23 Hb-i FI. Közgyűlési jegyzőkönyv. V. B. 71/a. 44. 24 Uo.: Hb-i Közgyűlési jkv. V. B. 71/a. 30. H. Fekete Péter nyug. polgári iskolai iga.zga.to hozzászólása 25 Uo.: Hb-i polgármester közigazgatási iratai. 1944. V. B. 77/c. 343. 329/1944. Az idézet Fülep Imre tűzoltótiszt-gyakornok határozott hangvételű felmondóleveléből való. 19
