Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

dagparaszti származású ügyvéd volt. Mindhárom alkalommal — 1931-ben, 1935-ben, 1939-ben — a város lakói többségének akarata ellenére, a vármegyei és a helyi hatóságok erőszakos közbeavatkozása eredményeképpen választották meg. 1935-ben csupán a lakosság 27 százaléka kapott választójogot (8363 fő). A nyílt szavazási rendszer alapján nyomon tudta követni a hatóság a szavazatok arányának alakulását, s amikor dr. Uzonyi György 3729 szavazatával megelőzte a Kisgazdapárt jelöltjét, Kálmán Ferencet (3601 szavazat), akkor a választást a rendőrség, a csendőrség lezárta, és a még szavazni szándékozó kisgazdapárti választókat szétzavarta.

2

6 Uzonyi is az 1919-es fehérterror emlőin nevelkedett. Az 1920-as években gróf Bethlen felé orientálódott, tőle, illetőleg az Egységes Párttól remélte politikai karrierjét. Bethlen bukása után Gömböshöz csatlakozott, akinek bizalmi emberévé vált. A Gömbös halála utáni kormányok között az alapvető azonosságok mellett a külpolitikai orientációban, ill. az uralmi rendszer fenntartásának bizonyos módszereiben némi különbség volt. Dr. Uzonyi egyszerre több vasat is tűzben tartott. Az Imrédy Béla által 1939 januárjában elindított szélsőjobboldali Magyar Élet Mozgalomnak egyik leghangosabb propagálójává szegődött.

2

7 Ugyanakkor a gróf Teleki miniszterelnök által átszervezett kormánypártnak, a Magyar Élet Pártjának hajdúböszörményi elnöki tisztét is betöltötte.

2

8 Szálkayhoz és Uzonyihoz hasonló politikai platform alapján álló dr. Makláry Andor tötötte be az 1930-as évek közepétől a rendőrkapitányi tisztet. Szálkayhoz hasonló szisztémával válogatta össze a rendőrség tiszti, altiszti és legénységi állományát, a detektív testület tagjait. Ezek, valamint a gondosan kiépített besúgóhálózata segítségével a városban történtekről pontosan tájékozódott. Nem kerülte el figyelmét még a legjelentéktelenebb ellenvélemény sem. A gazdasági világválság után fasizálódó magyar kormányok különös figyelmet fordítottak az ellenzéki megnyilvánulásokra. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Főispáni iratok IV. B. 901/a. 16. sz. 147/1942. számú irata említést tesz arról, hogy a megbízhatatlannak minősített hajdúböszörményi egyéneket 1938 elején összeírták, majd a listát 1942-ben belügyminiszteri rendeletre kiegészítették. A levéltárban ez az akta sem található azon oknál fogva, hogy a hajdúböszörményi rendőrség iratai — ellentétben más városokéival — eltűntek (az utolsó böszörményi rendőrségi irat 1912-ből maradt fent). A visszaemlékezések gyűjtése közben azonban egy 1945 után, a demokratikus rendőrségnél dolgozó detektív magániratai között megtaláltuk az 1938-as összeírás pecséttel és aáírással ellátott példányát:

2

9 „Hajdúböszörmény, 1938. január 26 Hajdúböszörmény és Vidéke 1935. április 6. Választási adatok. 27 E helyen utalunk arra, hogy Veesenmayer 1944 márciusában az angolbaufátnak minősített Kállay miniszterelnök helyett Imrédy Bélát ajánlotta kormányfőnek, mint a náci Németországhoz hű vezető politikust. 28 Fehér András: A város politikai élete. (Hajdúböszörmény története. Szerk. Szendrey István) Db., 1973. 243. 29 Mezei Antal. Hajdúböszörmény, Szabadhajdú utca. Felvételkészítő: Dr. Poőr János. A felvétel elhelyezve az MSZMP megyei Archívumában 1979. A rendkívül fontos dokumentum közlését elengedhetetlenül fontosnak tartjuk. Sajnálatos, hogy az 1942-es kiegészítés eddig nem került elő. A fenti iratot Mezei Antal az akkor még meglévő rendőrségi irattárból vette magához, ma özvegye birtokában van. 20