Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

kormánypárt) szélsőjobboldali politikusaiból, az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzeti Szocialista Párt tagjaiból létrehozandó kormányhoz (Horthy egyedül Csatay honvédelmi miniszterhez ragaszkodott, a Szálasi-féle nyilasokat sem ő, sem Veesenmayer nem tartotta kormányképes politikusoknak). Március 23-án hivatalos kommünikét hoztak nyilvánosságra: „Abból a célból, hogy Magyarország a Háromhatalmi Egyezségben szövetkezett európai nemzeteknek a közös ellenség ellen viselt háborújában, különösen pedig a bolsevizmus hatásos leküzdésében minden erő mozgósításával és átfogó biztosítékok megteremtésével támogatást kapjon, kölcsönös megegyezés alapján német megszálló csapatok érkeztek Magyarországra. A lemondott eddigi kormány helyébe a Kormányzó Űr Őfőméltósága Sztójay Döme berlini magyar követet bízta meg az új kormány alakításával."

2

1 Horthy ezzel dokumentálta nemcsak az ország lakosai, de az antifasiszta szövetséges hatalmak előtt is, hogy a németek nem megszállták Magyarországot, az ország nem németek által leigázott területté vált, hanem csupán a közös ellenség elleni erők összpontosításához „nyújtanak segítséget" a beérkezett német alakulatok. Ezután kezdetét vette (náci terminológiával) az államigazgatás, a gazdasági élet, a tömegkommunikáció stb. gleichschaltolása, vagyis megtisztítása a németek szempontjából nem megbízható vezető beosztású személyektől. Csupán néhány példa: lecseréltek 41 főispán közül 29-et, továbbá Budapest város főpolgármesterét, hasonló sors várt a Nemzeti Bank és a rádió vezetőire, a kormánylapok felelős szerkesztőire, leváltották a magyar városok polgármestereinek 2/3-át stb., stb. A magyar hadsereget is hozzáidomították a német érdekekhez. Nem tartották elegendőnek a magyar vezérkar és a főtisztek egyértelmű németbarát alapállását. Az egész honvédséget német ellenőrzés alá helyezték. A magasabb katonai egységektől az alacsonyabb szintű alakulatokig mindegyiket német ellenőrző tisztek alárendeltségébe vonták. A harcoló magyar alakulatoknak a német parancsoknak megfelelően kellett tevékenykedniük. A totális fasiszta diktatúra mintájára — április-május folyamán — kísérletet tettek az egységes fasiszta párt megteremtésére. A Magyar Élet Pártjának szélsőjobboldali vezetői, az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártja, a Pálffy Fidél vezette Magyar Nemzetiszocialista Párt és a Szálasi-féle Nyilaskeresztes Párt közötti tárgyalások azonban — bár hosszú ideig elhúzódtak — nem vezettek eredményre (nem tudtak megegyezésre jutni a hatalmi pozíciók elosztásában). Veesenmayer sem tartotta lényegesnek a pártok egyesülését, így legalább jobban fel tudta használni őket a német célok megvalósítása érdekében. Mindezek után úgy ítélte meg a legfelsőbb német vezetés, hogy — Horthy jóváhagyásával és közreműködésével — megteremtődtek a feltételek a Magyarországgal kapcsolatos náci tervek maradéktalan megvalósításához : 21 Pesti Hírlap. 1944. március 24. Közli: Ránki Gy. i. m. 139—140. 17