Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

delkezésükre. Ettől függetlenül a kiváltságolt hajdúk — a szoboszlóiak nélkül 9254 fő, akik az érsekújvári mustrán is szerepeltek — a szabadságharc után, ahogyan később maguk mondották, szétoszlottak, „ki atyja házához, ki atyafia házához, kinek hol volt helye", s várták, hogy adománybirtokaikat elfoglalhassák.

5 Egyébként a Korponán kelt úgynevezett nagyhajdú adománylevelet Szabolcs vármegye Karászon tartott nemesi közgyűlésén 1606. december negyedikén ünnepélyesen kihirdették, s egyedül Simára tettek birtokbeli ellentmondást. A hajdúvitézek ezzel az aktussal — jogilag legalábbis — birtokaikat elfoglalhatták. Ez azonban korántsem volt ilyen egyértelmű! A fent említett királyi biztosok — Forgách Zsigmond és Dóczy András — ugyanis kíméletlen hajszát indítottak a hajdúság ellen általában, a kiváltságoltak ellen pedig különösen, amely tulajdonképpen a hajdúkiváltságolások megsemmisítését célozta. „Nem tudjuk honnét indíttatván Forgách Zsigmond és Dóczy András ő Nagyságok elvotték az igaz hajdúságnak jószágait", panaszolták később a hajdúk a felkelés csúcspontján; „dobbal, zászlóval kergettettek, sőt ugyan parancsolatot is adtanak ő Nagyságok az kállaiaknak és tokaiaknak, hogy mindenütt kergessenek, fosszanak és öljenek bennünket, úgy annyira, hogy még az prédikációra is fegyverrel kellett mennünk".

6 Miskolci Nagy András hajdúfőkapitány Illésházy Istvánhoz és Thurzó Györgyhöz intézett levelében azt állította, hogy faluról-falura, városról-városra kergették őket, s éppen ezért jutottak arra az elhatározásra, hogy „jobb minékünk mind egy lábig meghalnunk, hogy nem mint a magunk nemzete miatt ily nagy gyalázatot vallanunk".

7 A legsúlyosabb problémát Hadház és Kálló birtokbavétele jelentette. így például azokat a hajdú vitézeket, akik Bocskai adománylevele értelmében Hadházat igyekeztek birtokba venni, Dóczy András a tokaji végváriakkal támadtatta meg, parancsba adva, „hogy az hajdúkra Hadházra reá menjenek és minden marhájokban zsákmányt vessenek, és magokat is fogva hozzák."

8 Ennél is súlyosabb összetűzéseket eredményezett Kálló biztokbavétele, amelynek okaira még később részletesebben is visszatérünk. Az ide települni kívánókra „Zéchy György uram Szőllőssy Mihály uram hadát reá küldvén, hatot elfogta közülük, és nem tudjuk hova tötte őket, levágta-e, avagy rabságban tartja" — panaszolták.

9 „A kálló és tokaji vitézeknek semmi más ellenségük nem volt, csak mi" — írták felháborodva. Sérelmezték azt is, hogy egyes főurak a birtokaikra beszállásolt hajdúktól jobbágyi szolgáltatások módjára adót akartak behajtani. Ez ellen Homonnai Drugeth Bálinthoz Hadházról keltezett levelükben határozottan tiltakoztak, mondván: „mi pedig szokatlanok vagyunk efféle szolgálathoz, holott gyermekségünktől fogva szablyánkkal esszük kenyerünket."

1

0 Tény, hogy a hajdúk eleinte tárgyalások útján próbáltak birtokukba kerülni, de ugyanakkor kemény határozottsággal szögezték le azt is, hogy „ha ... pedig valaki torkunk verve el akarja venni a mi jószágunkat, mind kicsintői fogva 5 Uo. 62. old. 6 Majláth Béla i. m. 16. old. 7 Komáromy András: Levelek és akták az 1607/8-iki hajdúlázadás történetéhez. Hadtörténeti Közlemények. 1893. évf. 81. old. Nagy András hajdú-generális levele Illésházy Istvánhoz és Thurzó Györgyhöz. 8 Majláth Béla i. m. 17. old. 9 Uo. 21. old. 10 Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. Hadtört. Közi. 1900. évf. 422. olcl. Kérik egyben azt is, hogy Kállót bocsássa kezükbe. 8