Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

nagyig elfogyatjuk az mi életünket az mienk mellett."

1

1 A tárgyalással megbízott hajdú követeket azonban Forgách Zsigmond elfogatta, s ez a kedélyeket érthető módon a pattanásig feszítette. Bosnyák Tamás füleki várkapitány szerint a leszállott hajdúság már 1607 júliusában „zsibongani" kezdett, s véleménye szerint „az füstölgő tüzet nem köllene piszkálni, a háborúságot könnyű kezdeni, de nehéz elvégezni."

1

2 Bár a második hajdúfelkelés kirobbantásának igen összetett okai voltak, aligha tévedünk, ha a döntő mozzanatot a kiváltságolt hajdúk ellen indított általános támadásban jelöljük meg. Függetlenül attól, hogy a bizonytalan magyar belpolitikai helyzet, Rudolf és Mátyás főherceg egyre inkább elmérgesedő ellentéte, Báthori Gábor egyre nyíltabb aspirációja Erdély fejedelmi süvegéért, Homonnai Bálint politikai ambíciói stb. kedveztek a felkelés kirobbanásának, nem valószínű, hogy a hajdúmozgalom akkora politikai nyomást tudott volna kifejteni, mint ahogyan az ténylegesen történt, ha nem tudják hátuk mögött a török hallgatólagos szövetségét. Forgách Ferenc és Dóczy András azt jelentették Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemnek, hogy a felkelést „Nagy András az rossz áruló az budai passa practicájából indította Debreczenből az nagyságod birtokából".

1

3 Ugyancsak ők jelentették 1607. november tizenkettedikén, hogy „az hajdúság ... az törökkel tatárral egyet értvén" az ország és Erdély kárára tör.

1

4 Tény, hogy a felkelés megindítása előtt Nagy András hajdúfőkapitány több ízben is tárgyalt a budai basával, s a felkelés szervezésében és kezdeti szakaszában a törökök és a hajdúkapitányok kétségtelenül együttműködtek.

l

ü Mindez a hajdúfelkelés amúgy is hallatlanul kényes ügyét még inkább bonyolulttá tette, s feszültséggel tette terhessé a török birodalom és a Habsburgok közötti amúgy sem felhőtlen viszonyt. A második hajdúfelkelés Debrecen térségében robbant ki 1607 októberében, s szervezői azok a hajdúkapitányok voltak, akik Debrecenbe húzódtak be. mindenekelőtt Nagy András, Szárny (Zámy) György, Elek János, Kovács István és Sárközy Gergely.

1

6 Eleinte azok a hajdúvitézek csatlakoztak a mozgalomhoz, akiket adományos birtokaik elfoglalásában akadályoztak, mindenekelőtt azok, akik Kálióban és Hadházon szándékoztak letelepedni. A későbbiekben csatlakoztak azok is, akiknek nem voltak ilyen gondjaik, sőt a felkelés bázisát gyarapította az a mintegy húszezer főre tehető tömeg, amely a Bocskai-féle kiváltságolásból kimaradt. A felkelés szervezője és katonai vezetője, egyben legnagyobb tekintélyű embere kétségtelenül az a Miskolci Nagy András volt, aki már a Bocskai szabadságharcban is szerepet játszott, de akinek igazi fénykora ekkor kezdődött. Nemsokára ugyanis döntő szerepet játszott Báthori Gábor erdélyi fejedelmi trónra 11 Uo. 12 Rácz J. i. m. ß3. old. 109. jegyzet. 13 Forgács és Dóczy Rákóczinak: a hajdú mozgalmakról. Kassa, 1607. nov. 9. Arra is kérik Rákóczit, parancsoljon rájuk, ha el nem oszolnak „Nagyságod is írjon mindjárást Rhédey Ferencz uramnak, menjen hozzájuk és hadja meg nekik, hogyha el nem oszlanak feleségeket, gyermekeket levágatja Debrecenbe." Erdély Országgyűlési Emlékek. V. k. (továbbiakban EOE) Bp. 1879. 554. old. 14. Forgács Zsigmond és Dóczy András Rákóczi Zsigmondhoz. Kassa, 1607. nov. 12. EOE 559. old. A hajdúk zavargása ügyében kelt jelentés. 15 Rácz I. i. m. 70—71. old. Vö. még: Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála. Hadtört. Közi. 1910. évf. 148—164. old. 16 Nagy András hajdúkapitány Rhédey Ferenchez. Tört. Tár 1900. évf. 422—424. és Forgács és Dóczy Rákóczinak a hajdúmozgalomról. Kassa, 1607. nov. 9. EOE .V. k. 554. olcl. 9