Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

Kelt Váradon a Boldog Mihály arkangyal ünnepe utáni negyedik napon, tudniillik tizenhatodikán az ilyes fajta korlátlan bevezetés és beiktatás előírt napján. Az Űr fent jelzett 1609-ik évében. Forrás: Origó et Status ... i. m. 12—14. old. A böszörményi hajdúk birtokbaiktatásának kihirdetése Bihar vármegye nemesi közgyűlésén Mi Gábor, Isten kegyelméből Erdély, Magyarország részeinek ura, a székelyek grófja, adjuk emlékezetül jelen levelünk rendiben jelentve mindenkinek, akiket illet: hogy amikor az előbbi években az elöljáró kapitányok és Ö császári fensége más tisztségviselői a magyar királyságot a régi törvényeiben és a nemesek méltóságában sokféle módon megsértették, és ami súlyosabb és terhesebb volt, a vallás evangélikus és orthodox bevett és megszokott szabadságában a főurak és főrendek és nemesek, valamint az összes lakosai sok üldözést, sértést szenvedtek, miután sok panaszuk és könyörgésük nem talált meghallgatára, így végül is a királyság közös tiltakozása után, semmilyen orvoslással nem segítve, először kicsiny szikrából, aztán magát hasznosan ajánló alkalmatossággal. Őfelsége bántó hadsereg ellen, törvényeink oltalmazására, szabadsága miatt fegyverbe kényszerült, az egykori legkegyelmesebb vezér és vezetője, István, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelme, urunk, legtiszteltebb kegyes emlékű rokonunk vezetésével felkeltek, és aztán a katonák különböző kiütései, az összecsapások és a háborúk kimenetele után, a legkegyelmesebb úr II. Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország választott királya, akkor Ausztria főhercege, tiszteletreméltó a mi urunk által a vallás helyreállításáról és a magyar királyság előbb említett törvényei sérthetetlensége miatt ő császári fensége atyai ajánlására, ezen István fejedelem úr a királyság lakóival együtt nemcsak kész volt az ellenséges fegyvereket tüstént letenni és a legkegyelmesebb császári felség kebelébe visszatérni, sőt mivel a törökkel, Ö császári fenségével valamint a magyar királyság egész vidékének hasznos és üdvös szövetséget és az óhajtott békét (amellyel jelenben is élünk) elvégezték, nehogy azután az ő és a katonák fáradozása, akik közösen összetéve dolgozunk, maga István úr, a fejedelem fáradozott, üresen jött viszsza, követelésében és jutalmában megcsalatott, a különféle nagy ajándékok közül többeket megőrzött, némely mezei katonáink pedig egy egész és teljes várost, Kállót, minden hozzátartozó pusztával és birtokokkal együtt az említíett fejedelem, István úr levelébe belefoglalva és a Szabolcs megyében levő ugyanezen nevű Kálló várában kihirdetve adta, és azután pedig mi Isten kedvező bölcsességéből a fejedelemségnek erre a fokára lépvén figyelmezve Ö szent királyi felsége kapitánya és több várőrzője között, akik az említett Kálló várában vannak, valamint a mi hűséges mezei katonáink között, akiket a már nevezett Kálló városába rendeltek, s kölcsönös gyűlölködéseket és visszavonásokat meg akarjuk akadályozni. Tehát mindenekelőtt a jeles magyar királyság nyugalma és csendessége, a nevezett részeknek alkalmas egyezséget kötni, hogy nehogy valaha a véletlen titeket átkos fegyverekre feltüzeljen és izgasson, Kálló városa helyébe egy teljes és egész városunkat, Beöszeörményt, valamint a nevezett Pród birtokot, amelyek Szabolch megyében vannak, a vámjával együtt, ami ugyanebben a Böszörmény városban van, és ugyanitt a piacok és vásárok fizetségeivel, minden szabadságokkal és kiváltságokkal, amelyekkel Kálló említett városában éltek, és az összes hasznukkal, és mindenféle tartozékukkal, tudniillik művelt és műveletlen szántóföldekkel, mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, szénásokkal, erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, szőlődombokkal és szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal. halászó helyekkel, vízfolyásokkal, malmokkal és azok helyeivel, közönségesen pedig, bármiféle hasznokkal és azok tartozékainak sértetlenségeivel, bármilyen néven nevezettek is, mindenre jog szerint úgy, ahogyan a régiektől maradt és tartozik, így kell, az igaz mértékük és az emlékezetben levő régi határaik alatt, a mi összes hajdú katonának, mind a lovasoknak, mind a gyalogosoknak, az ő mindkét nembeli utódaiknak és összes örököseiknek, kegyesen 100 ezer magyar forint öszszeg számában jogosan, valóban forgalomban levő és használt pénznemben, csere módra adni, kötelezni és felírni megparancsoltuk, biztosítani is, hogy a nevezett város és birtokai és az összes többi birtokok, valamint pusztáik valódi nyugodt és békés birtoklásában, valamint az említett István fejedelem úr által az ő részeseinek feljegyzett hajdú katonáinkat az ő utódaikat és örököseiket, mindkét nemből, addig ameddig a mi hűségünkön és utódainkén országunkban élenjárva megmaradnak, sa65