Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

embereteket küldjétek el, a ti bizonyságtételetek szerint szavahihetőt, akinek jelenlétében jeles, kiváló és nemes férfiak, Nagy András vagy Deres Gáspár, vagy Boldvay Gergely Bihar megye alispánja, vagy Chinkath Lénárt vagy Károly György, akár pedig Márky János, mind Váradról, mások jelenlétében a mi emberünk, akit mi különösképpen erre küldtünk ki Böszörmény város és az ugyanitt levő vám, valamint Pród birtok, amelyek az előbb mondott Szabolcs megyében vannak, ezek lakóinak képében, a szomszédoknak és összes határosaiknak, akiket ugyanoda törvény szerint összehívtak és jelen vannak és hozzájárulnak, a fent nevezett összes hajdúnkat be-, iktassa ezek birtokába, és végezze ugyanezeket nekik és utódaiknak valamint mindkét nembeli összes örököseinek egyszersmind az összes hasznukkal és mindenféle tartozásaikkal együtt — a kibocsátott adománylevélből a mi kötelező biztosításunkkal — az ellentmondókat pedig, ha vannak, hívja ugyanoda, a feljegyzett hajdú katonáim ellenébe tizenötöd napra, az ellentmondások és meghívások napjától számítva ennek megtárgyalására törvényszékünkre, tudniillik jelenlétünkben az ellentmondásuk hathatós előadására, és azután az ilyen birtokba helyezés és állítás módját az ellentmondókkal és hívottakkal, ha voltak, a szomszédoknak és határosoknak, akik az előbb kiadott határozatnak ellene vannak, neveivel és mellékneveivel, a jelölt időpontban, ahogyan nekünk hasznos, az előbb írt időpontra az előbb említettek jelentésére a mi és a ti hív embereteknek minden módon hűségesen felelni kell, így és másként ne legyen. Kelt Várad várunkban, szeptember 10-én az Űr 1609-ik évében. Ahogy mi az előbb említett fejedelem urunk ilyen parancsának mindenben engedelmeskedni és eleget tenni akarunk, ahogyan tehetjük. Közülünk egyet, tudniillik nemes Makay János társunkat, testvérünket és társunkat és Bihar megye esküdt jegyzőjét, bizonyságtételünk szerint szavahihető, az előbb említett, az említett Váradról való Chinkat Lénárttal együtt, más királyi emberek között, akik a mondott parancslevélbe név szerint be vannak írva, és erre sajátlagosan kiküldöttek, nyomatékosan az előbb kiadott beiktató és behelyező levélhez híven végre hajtva és általunk a maga módján bejelentve véghezvittük, amit átküldték. Akik végül azután hozzánk fordulva nekünk esküvésük alatt a fő paranccsal megelégedve, ilyen módon vitték véghez. Miképpen azok a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe utáni elmúlt harmadik napon ugyanazon a fentnevezett évben véghezvive az előhozott Böszörmény városának és ezen Böszörmény városában levő vámnak és az érintett Pród birtoknak, ugyanebben a Böszörmény városban, mint fejedelmi helyen levőnek a képében a nemzetes, kiváló és nemes Miskoltzi Nagy András tanácsnoknak és Őfelsége mezei hadai főkapitányának, Váradi Gergótz Istvánnak, a váradi vár és védelem helyettes kapitányának, Őfelsége által erre kiválasztott küldötteknek, Chyaky Balázsnak és Forgach Pálnak, Hadházon levő esküdt katonáknak, Bachio Gergelynek, Rosa Pálnak, Zenássy Jánosnak, Köszörűs Miklósnak, Szarvadi Lukácsnak, most a városban lakó katonáknak, Kis Mihálynak, Szatoch Miklósnak, Seörfeöző Tamásnak, az említett Böszörményből, Chyorba István népszónok az említett Böszörményből a saját nevükben, hasonlóképp bölcs és körültekintő Szüts György másodbírónak, Tóthfalusi másként Borbély Mihály esküdtnek, és Bornemissza Jánosnak, az előbb érintett Debrecen város polgárainak, főbírójuk, nem különben ezen Debrecen város polgárai közösségének nevében, az említett Szabolcs és Bihar megyében levő és ott lakó és időző szólított mezővárosok és közösség, oda törvényesen összehivatva és jelenlétünkben hozzájárultak és ott Őfelsége vizsgáló embere az említett bizonyságtételünkkel — móddal és feltételekkel Őfelsége mondott adományozó és ajándékozó levelében biztosító és világosan jegyzett és különleges levelében a fent említett összes mezei katonát beiktatta ezen Böszörmény város és az előbb említett Pród birtok, valamint a Böszörmény városában levő vámnak a birtokába, és elrendelte mindezeket nekik és örököseiknek valamint mindkét nembeli összes utódaiknak az előbb írt összes hasznukkal és tartozékaikkal együtt. Őfelsége előbb kiadott adományozó, ajándékozó és biztosításának címével, azok örökre való bírásának kötelezésével, teljességgel akkor ott — az ilyesfajta bevezetés és beiktatás a fent nevezetteknek Őfelsége és a mi emberünknek a színe előt, de nehogy azután itt Váradon a mi színünk előtt, ámbár törvénynapokon és illő órákon ezen Magyar Királyság régi törvényei és próbált szokásai szerint az ellentmondó megjelenvén a várt és^eltöltött órákon. Ezen dolog emlékezetére és örök megerősítésére jelen levelünket Őfelsége és a mi szavahihető emberünk tudósítását káptalani és hiteles pecsétünk alatt az említett összes mezei katonának és az örököseiknek, valamint mindkét nembeli összes utódainak adni elhatároztuk és megengedjük a közös kedvező igazsággal. 64