Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
ha Böszörmény maga is minden bizonnyal ilyen jellegű fejlődésen ment keresztül. Böszörmény esetében azonban meg kell jegyeznünk, hogy a fejlődés a kapitány jogkörének csökkenésével, s a demokratizmus kiszélesedésével járt. Nyári István Homonnay Bálinthoz intézett levelében 1637-ben Böszörményből a következőket írta; A hajdúvárosokban nem az a szokás járja, mint más szabad városokban, hogy az esküdteket holtukig választják, hanem „Nálunk az Tanácsbeli emberek minden esztendőben változnak". 1> 7 Közismert, hogy a hajdúvárosokat nem a belső társadalmi-gazdasági fejlődés hívta életre, hanem külső tényezők. Ez alól talán éppen csak Böszörmény kivétel, amely — mint tudjuk — 1410 óta mezővárosi kiváltságokkal is rendelkezett, s társadalma is némi iparos népességre utal. Ennek hatékonyságát viszont eleve megkérdőjelezte Debrecen közelsége, amelynek fejlett kézműipara közismert. Ettől függetlenül Böszörmény esetében is helyt állónak érezzük Rácz István megállapítását, hogy a hajdúvárosok létrejötte kifejezetten katonai-politikai érdek volt. li> 8 Bocskai István az erdélyi fejedelemség és a magyar királyság, illetve a török birodalom ütközőpontján — némi túlzással a senki földjén — pontosan „a nagy földnek bástyául" (értsd alatta az erdélyi fejedelemséget) azért hozta létre a hajdúvárosokat, hogy azok a mindenkori erdélyi fejedelmeknek legyenek segítségére. lu 9 Mind a Habsburg, mind pedig a török ellen! A hajdúutódok 1790ben az országgyűlés előtt egyenesen azzal dicsekedtek, hogy ,,a' Hajdúk ezen Pogány Ellenség ellen ... nevezetessen e' Nemes Magyar Hazának annak a' részének, a' hol laknak, ellent-álló kő-falai voltanak .. .". 1C 0 Az igazság persze az, hogy a hajdúság — az adott politikai helyzettől függően — éppúgy volt Habsburg-, mint törökellenes. Mint ahogyan nem is lehetett más! Az úgynevezett „öreg" vagy „nagyhajdú" városok Szabolcs megyében feküdtek, s így a Partium részét képezvén, hol az erdélyi fejedelemséghez, hol pedig a magyar királysághoz tartoztak, s így a hajdúvárosok társadalmának ehhez a tényhez óhatatlanul alkalmazkodni kellett. Az 1610-es évek derekán kelt szárnyra az a hír, hogy a török birodalom, mint „hogy ez a' Pogányság a' Hajdúkat meg-nem hodoltathatván", a zsitvatoroki béketárgyalások alkalmával komolyan követelte, „hogy a' Hajdúk Lakó Hellyei, kerítései le vontassanak", azaz a hajdúvárosok erődített jellegét szüntessék meg, és „magok a Törököknek Adófizetői legyenek. 16 1 Ez a híresztelés természetesen új tápot adott a hajdúk régi törökellenességére, amelyet a korábbi politikai helyzet — a Bocskai szabadságharc és a második hajdúfelkelés alatti szövetség — csak átmenetileg enyhített. Komáromy András szerint könnyen lehetséges, hogy csak Bethlen Gábor ijesztett rá a budai basával a Homonnayt támogatni készülő, s ellene forduló hajdúkra. 16 2 Ezt azonban egyáltalán nem tartjuk bizonyosnak! Ne felejtsük el, hogy a hajdúk tulajdonképpen hódolt helyekre telepedtek, s a török birodalom ilyen esetekben általában kérlelhetetlen álláspontra helyezkedett. Mindenesetre a hajdúvárosok — így természetesen Böszörmény is — komo157 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. I. m. 205. old. 158 Uo. 192. old. 159 Uo. 160 Acta az 1790/1 esztendőbeli Magyar Ország Gyűlésének ... H. é. n. 161 Uo. Ráadásul Nagy András Nádudvart mégis erődített hellyé építette ki. 162 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére ... i. m. 28. old. 50
