Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
lyan vették a tűrök fenyegetést, s védelemért a felsőmagyarországi rendekhez fordultak, akik 1615 októberében Kassán összeülve a nádornak megírták, hogy a török fenyegetés láttán tartanak egy újabb hajdúfelkeléstől. ,.Forog az is eszünkbe, a mi országunkban sem ő felségének, sem az országnak semmi oly kész hada nincs, a kihez bízhatnánk, ha a hajdúságot is jószágokba való megháborítással, szabadsagoknak elvételével, töröknek való hódolással, erőltetéssel, és házok kerítésének elvonásával ellenségünkké tesszük", akkor az ország oly védtelen marad, hogy az gyakorlatilag a török szabad prédája lesz." 1'' II. Mátyás- is komolyan vette rendek kérelmét, s már 1615 október tizenhetedikén kelt leveleben igyekezett a hajdúvárosokat megnyugtatni, mondván, hogy a hírek hamisak, s nem igaz, hogy beleegyezett volna abba, hogy „a hajdúk lakhelyei, melyeket ő felsége királyi adományából bírnak, elpusztíttassanak, kiváltságaik megsemrnisíttesenek, magok pedig török járom alá vettesenek . .." Éppen ezért nyugalomra, s az iránta való hűségre intette őket. 10 4 Tény. hogy Báthori Gábor ekkortájt körvonalazódó törökellenes külpolitikája — többek között a Havasalföld meghódítása — hozzájárult a török birodalom és a hajdúk közötti viszony elmérgesítéséhez is. 1611-ben kezdte meg a fejedelem a havasalföldi vállalkozását, mire a törökök a hajdúk védtelenül maradt helyeit támadták meg. így aztán azok kénytelenek voltak visszafordulni Nagy András és Szilasi János vezénylete alatt. 16 3 A törökkel való viszony a királyi biztosító levél ellenére sem volt megnyugtató. Forgách Zsigmond kassai főkapitány még 1618-ban is megnyugtatni volt kénytelen a hajdúvárosokat, azt írván nekik, hogy „törökkel való békességh az lett ... és hajdú városokról eképpen vagyon, és ment véghez, hogy valakik az mi kegyelmes urunknak, az Felséges Római Császárnak nem fizetnek és adót nem adnak", azok a törökök részére sem kötelesek adót fizetni. 10 6 Ez az álláspont viszont egyértelmű volt a hódoltsági jelleg nyílt tagadásával, a két részre történő adózás elvetésével. A hajdúvárosok, így Böszörmény helyzete a téren tehát megnyugtató módon rendeződött. A szabolcsi hajdúvárosok politikai helyzete merőben különbözött az úgynevezett bihari „kishajdú" városoktól. Bihar elismerten az erdélyi fejedelemség részét alkotta, míg Szabolcs megye az úgynevezett Partiumhoz tartozott, amely felváltva állott a magyar királyság illetve az erdélyi fejedelemség fennhatósága alatt. A szabolcsi hajdúvárosok, amelynek sorába Böszörmény is tartozott, éppen ezért lényegesen nehezebb helyzetben voltak bihari társaiknál. Kínos gonddal kellett ugyanis ügyelniük a Habsburg birodalom, az erdélyi fejedelemség és a török porta szinte állandóan változó viszonyára. A politikai helyzet helyes megítélése ezért számukra egyenesen létkérdés volt! Nem csodálkozhatunk ezért, hogy az egyes hajdúvárosok között, de a hajdúvárosok társadalmán belül is gyakran került sor belvillongásra. így például nagyon elmérgesedett az ellentét a szoboszlói Halasi Fekete Péter Habsburg-párti kapitány és az erdélyi fejede163 Uo. 164 Uo. 24. old. 165 Szilágyi Sándor: Báthory Gábor erdélyi fejedelem... i. m. 122. old. 166 Forgách Zsigmond kassai főkapitány levele a vámospércsi hajdúkhoz. Kassa, 1618. május 1. Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. I. m. 52. old. 51
