Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
hogy a kassai főkapitány figyelembe vette a hajdúvárosokban ekkorra már minden bizonnyal kialakult íratlan, de esetleg már írásban is rögzített jogrendet, s a már ténylegesen fennálló állapotokat egyeztette össze a kassai főkapitányság, de tágabb értelemben a magyar királyság éredekeivel. 13 4 Az utasítás lényegesebb pontjai a következők voltak. 15 5 A kapitány írassa öszsze a tizedek lakóit, de csak azokat vegye névsorba, akik „Bocskay támadásától fogva zászlók s kapitányság alatt laktanak." Rendet kellett tartani a vitézek között, „csatázást senki feje vesztése mellett ne merjen próbálni", „mi hírünk, akaratunk nélkül zászlót ne emeljen, kapitánt ne válasszon". Ez utóbbi jogkör a mindenkori felsőmagyarországi (kassai) főkapitányé legyen. A kassai kapitány parancsára kötelesek hadba szállni, de végszükség esetében ezt kell tenniük akkor is, ha a kállói vagy a tokaji kapitány Fekete Péter szoboszlói kapitányhoz hasonló jellegű utasítással fordul. A kapitány köteles volt híreket szolgáltatni a török hódoltságból, s ezt az ottani falvak bíráitól kellett beszerezni. A kassai főkapitány utasításának leglényegesebb pontja azonban a következő volt: „Hogy penigh az kapitánynak törvény és igazság szolgáltatásában jobb módgya lehessen, maga mellé 12 főlegényt esküttessen az törvényeknek meglátására". A kapitány mellett a tizenkét „főlegény" tulajdonképpen olyan kollektív testület volt, amelyből a hajdúvárosok későbbi közigazgatási szervezete kifejlődhetett, s végeredményben a város későbbi magisztrátusának első csíráját jelentette. Rendkívül lényeges volt — különösen a későbbi fejlemények ismeretében —, hogy a Forgách-féle utasítás kivette a hajdúvárosokat Szabolcs megye jogszolgáltatási kerete közül. Az első fokú bírói fórum, mint láthattuk, a főkapitány és a tizenkét „főlegény" testülete volt, de ha „valamelyiknek súlyosan tecczenék az törvény, minekünk úgymint kassai generális széki eléiben hozhassa és minden törvénynek itt szakadjon vége". A fellebbezési fórum tehát nem a nemesi vármegye közgyűlése, hanem a kassai főkapitány hadiszéke volt. Itt jegyezzük meg, hogy amikor a hajdúvárosok — így Böszörmény is — az erdélyi fejedelemséghez tartoztak, a fellebbezési fórum a kállói kapitány hadiszéke volt. 15 6 Végezetre intette a főkapitányt, hogy magát „böcsületesen viselje", s „szegénynek — boldognak egyaránt igazságot szolgáltasson Isten szerint." Az utasítás híven tükrözi a főkapitány katonai-közigazgatási-bíráskodási hármasságát, s egyben jelzi a további fejlődés körvonalait is. A kifejlett és klasszikusnak tekinthető hajdúvárosi rendtartás a polgári hajdúk 1643-ból fentmaradt statutuma, amely számos lényeges, új elemet tartalmaz a Forgách-féle instrukciókhoz képest. Témánknál fogva azonban ezzel most nem foglalkozhatunk, no154 Nánás városának már 1611-ben pecsétnyomója volt a következő körirattal: „Sigillum oppidi Nánás Ao 1611". Vö. Barcsa J. i. m.: A böszörményi hajdúk birtokbaiktatásán megjelent például a hadházi hajdúk jegyzője is. Lásd Függelék. 155 Forgách utasítása: Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. I. m. 22—23. old. Újabban a polgáriaknak küldött hasonló utasítást betűhíven közölte Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. (A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. Szerk. Nyakas Miklós) 51—52. old. Az utasítás három nappal kelt később, mint a vámospércsieké. 156 Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. I. m. és Uő. Egy böszörményi polgári per tanulságai. I. m. Ez utóbbi esetben a fellebbezést a kállói kapitányhoz nyújtották be. 49
