Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

állanak rendelkezésünkre. Még kevésbé Böszörmény akkori teljes — tehát a ma­radék jobbágylakossággal együtt értendő — lélekszámára. Kétségtelen ugyanis, hogy a hajdúk letelepülte után tudunk böszörményi job­bágyok kiköltözéséről, nevezetesen Üj városba (Balmaz-) de esetleg máshova is. Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1610-ben a nádorral folyó alkudozások során követének a következő utasítást adta: „miután szent lett már a békesség Urunk eő Felséghe és Magyarország között, Nyári István Üj város nevű falujának nem lészen bántása. És az mely bezermeni jobbágyok oda mentenek: ő is tartozzék kiadni, mivel az Illésházival való véghezés után mentenek oda. Ha pedigh az előtt, suis módis (a maga módján) keresse őket Imreffy Uram". 11 0 Az utasításból két dolog derül ki világosan: a böszörményi jobbágyok már a hajdúk megtelepülte előtt megkezdték a városból való kihúzódást, de ez a folya­mat a hajdúk megtelepülte után is folytatódott. Ennek sokféle oka lehetett — közrejátszhatott benne a hajdúktól való — egyébként jogos — félelem éppúgy, mint a más helyeken lévő esetleges rokoni kapcsolatok. Az indítékokat spekula­tív módon lehetne még tovább keresni, de ezt feleslegesnek érezzük. A hajdúk korántsem gondoltak arra. hogy a helyben talált jobbágyokat elűz­zék, ez nem is állott érdekükben. Tudjuk például, hogy az Újvárosba költözött hajdani böszörményi jobbágyokat az újonnan beköltözött böszörményi hajdú­vitézek bizonyos követelésekkel zaklatták. Az érintettek erről így panaszkod­tak; megszállották az újvárosi „teleköt" (jobbágytelkeket), de „iszonyúság roha­na ránk", mert „Böszörményből Kovács Albert nevű hajdúhadnagy megtalála bennünket, 9 lovunkat viteté el szolgáival", arra hivatkozva, hogy a már el­hunyt Homonnai Bálint maradt neki és legényeinek adós másfél ezer forinttal, s ha a pénzüket az urak meg nem adják, akkor „ti rajtatok csepüljük ki egy­szerös másszoris úgy mond". A böszörményiek a lovakat már ennek fejében haj­tották el. Éppen ezért az újvárosi jobbágyok Mágóczy Ferenchez címzett leve­lükben azt írták, hogy ők bizony meg nem várják „Kovács Albertnek és társai­nak visszafordulásokat" mert még ennél is nagyobb romlás elé néznek, s inkább még Újvárosról is elköltöznek. 13 1 A levélből ugyan nem derül ki, hogy Kovács Albert hajdúhadnagy három­száz (!) vitéze részére miért éppen az újvárosi jobbágyoktól követelte elmaradt zsoldjának megfizetését, mindenesetre oka lehetett rá. A levélből még két érdekes részlet derül ki. Kovács Albert nevű hajdúvezér ugyanis szerepel a Bocskai István által kiállított korponai kiváltságlevélben. Amennyiben a két személy azonos, ami könnyen lehetséges, akkor egyértelműen bizonyítást nyer, hogy Böszörménybe a Bocskai-szabadságharcot végigküzdő hajdúvitézek telepedtek, amelyet különben eddig is természetesnek kellett tar­tanunk. 1 Kovács Albert hadnagysága alatt háromszáz vitéz szolgált, nem egyértelmű 130 Magyar Történeti Tár XIX. k. iO. old. 131 Szilágyi Sándor: Báthory Gábor fejedelem története, i. m. Okleveles toldalék. XX. 132 „Chomaközy András és vitézlő Szilassy János. Keöv.y Miklós, Pallay Pál, Ko­vács Albert, Somogyi György, Farkas Mihály, Elek János, Nagy Mátyás, Feüzy István és Hajdú Gergely" kapitányokat említik név szerint. Szendrey I. Hajdúszabadságleve­lek. I. m. 13. old. Gondot jelenthet, hogy itt kapitányként szerepel; de ne felejtsük el, hogy a hajdúság soraiban, a vezető rétegében különösen nagy volt a mozgás. A kor­ponai kiváltságlevélben nem szerepel pl. a rövidesen kétségtelenül a legfőbb hajdú­vezérnek tekinthető Nagy András, helyettesét viszont, Elek Jánost, már megtalálhat­juk benne. 43

Next

/
Thumbnails
Contents