Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
cában megtelepülő délszláv lakosság ekkorára már teljes nyelvcserén ment keresztül, s a „rác" elnevezésnek valóban csak vallási értelemben volt jelentősége. Magunk részéről egészen bizonyosnak véljük, hogy a Rácz utca és a Rácz Böszörmény elnevezések fedték egymást. 11 3 Éi~dekes ugyanakkor, hogy a város település-szerkezetének ismeretében — amelyre később még visszatérünk, valószínűsíthető, hogy a Rácz utca azon a helyen keresendő, ahol a későbbi böszörményi görög katolikus lakosság nagy többsége ma is él. Nagy hiba lenne természetesen, ha a mai hajdúböszörményi görög katolikus lakosságot kizárólag a továbbélő, de beolvadt egykori délszlávoktól eredeztetnénk. A hajdúváros Böszörménybe ugyanis folyamatosan vándoroltak be előbb görögkeleti, majd görög katolikus vallásúak, akik az esetek túlnyomó többségében a társadalom szegényebb rétegét gyarapították. Sok volt közöttük a kárpátukrán eredetű, úgy annyira, hogy a böszörményi népnyelv a görög katolikusokat „orosz" vallásúaknak nevezte, s a város görög katolikusok által lakott részét pedig „orosz oldal"-nak. A folyamatos bevándorlásukat bizonyítja a város 1750. évi jegyzőkönyve, amely rögzíti az orosz lakosokat, s amelyből kiderül, hogy azok mind legfeljebb néhány évtizede vándoroltak be. l w Ugyanakkor viszont tényként könyvelhetjük el, hogy az elsőként megtelepedett rác-görög keleti mag kontinuus maradt. A helyi görög katolikus hagyomány tudni véli, hogy az egyházuktól a XIX. század elején elvett „parochiális telek" már 1565 óta a birtokukban volt. 1654-ből név szerint említik Basilius Bustik nevű papjukat, 1670ből pedig Lazarevics Ciril, 1678-ból Dragony Stefán Papp, 1697-ből pedig Regatzi István ismeretes. Ekkortájt jelentős román beköltözéssel is számolhatunk, mert „ekkor (már) meg nem elégettek a Böszörményiek egy Pappal, hanem a Rátz paphoz még egy Oláh papot is hoztak magoknak fele bérre", tehát a két pap között minden jövedelmet kétfele osztottak. 11 5 A román pap azonban sokáig nem tevékenykedhetett, mert a XVIII. század végén, a XIX. század elején már emlékezete sem volt annak, hol állhatott a paróchiája. 11 0 Tekintettel arra, hogy egyértelműen bizonyítást nyert, hogy Böszörmény a hajdúk idetelepültekor korántsem volt lakatlan, joggal vetődhet fel a kérdés, mennyiben kontinuus a város oly híres településszerkezete. Ha ugyanis 1608-ban ötvenkilenc családot írtak össze a dézsmaszedők, legalább ötvenkilenc ház lakott is volt. 1605-ben viszont még 170 családot írtak össze, s azok házhelyeit, vagy esetleg többé-kevésbé még ép házait is figyelembe kell vennünk, ha a településhálózatról beszélünk. Sajnálatos, hogy Böszörmény belterületéről az első térkép csak 1782-ből származik, s így a korábbi állapotot csak elméleti rekonstrukcióval, levéltári források felhasználásával és az egyetlen középkori gyökerekre visszavezethető épület — a Bocskai téri református templom — építészettörténeti elemzésével kísérelhetjük meg bemutatni. Amint más összefüggésben láthattuk, 1580-ban Böszörményben négy utca volt, amely nyilvánvalóan utcarendszert jelentett. E négy utca ma is jól érzékelhetően rajzolja meg a város településhálózatát; a négy közül ugyanis három 113 Az utcaelnevezés ebben a korban, de még jóval később is, nem a mai értelemben használatos, hanem utcarendszert, a település egy részét jelöli. 114 GyörfÍV István: Hajdúböszörmény települése. (Magyar nép, magyar föld. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Györffy György) Bp. 1942. 196. old. 115 A Böszörményi Görög Rendű Ekklésiának volt Állapottyáról való előadás. A hajdúböszörményi görög katolikus paróchia tulajdona. Kézirat. 116 Uo. Éppen ezért számuk vagy nem volt jelentős, vagy átmeneti migrációról volt szó. 39
