Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
alól. 10 6 Jól tudjuk viszont, hogy a dézsmafizetés alóli egyetemleges felmentést csak azok kaphattak, akik nem tartoztak a római katolikus egyházhoz, így tehát a fentebb felsorolt települések lakossága a görög rítust kellett hogy kövesse, s etnikailag a délszláv elemhez köthetők. Böszörmény — bár a jelek szerint görög keleti templommal is rendelkezett — azért nem került említésre, mert nem tartozott a tokaji uradalomhoz. Ettől függetlenül ezt a megfigyelést ki kell terjesztenünk mezővárosunkra is, mint a térség központjára. Semmiféle támponttal nem rendelkezünk azonban, hogy e délszláv népesség a lakosság mely hányadát jelentette, csak joggal sejthetjük, létszámuk nem lehetett jelentős. Ugyanis egészen bizonyos, hogy e legkorábbi délszláv mag már a XVI. század elejére asszimilálódott, de ugyanakkor az is bizonyos, hogy vallását megőrizte. Módy György szerint tágabb környékünket — így Böszörményt is — a második délszláv hullám az 1530-as és az 1540-es években érte el, amely a korábbinál nagyobb arányú volt ugyan, de az ekkor érkezettek szintén hamar az asszimilálódás útjára léptek, vallásukat azonban szintén megőrizték. 10 7 A XVI. század végén így a „rasciani" (rác) elnevezésen már egyértelműen vallási megkülönböztetést értettek. Egy harmadik délszláv hullám is érte vizsgált területünket — így Böszörményt is —, s ez magyarázza a török defterekben összeírt délszláv névanyagot is. 10 8 Minden jel szerint az ekkor érkezettek az akkor már tisztán magyar nyelvű települések mellett húzódhattak meg, s török részről az adott települések lakóiként írták Össze őket; amely eljárás annál inkább is érthető, hiszen török területről menekülvén, török alattvalóként tartották őket számon. 10 9 Szinte bizonyos, hogy elsősorban pásztorkodással foglalkoztak, s így vándorló népesség lévén, az 1581-es magyar összeírás már nem találta őket területünkön, Böszörményben sem. Helyben maradtak viszont a már asszimilálódott, magyar nevű és magyar nyelvű, de a görög keleti vallást megőrző hajdani délszláv jobbágyok. Böszörmény esetében konkrétan bizonyítható, hogy a magyar és a délszláv népesség a mezővárosban területileg is elkülönült. 1540-ben, egy birtokjogi okiratban ugyanis külön említik Rácz Böszörményt és Magyar Böszörményt. 11 0 Az elnevezés és természetesen a lakosság térbeli elkülönülése évtizedek múlva is élő valóság. 1589-ben ugyanis — szintén egy birtokjogi okiratban — újfent külön említik Magyar Böszörményt és Rácz Böszörményt. 11 1 Minden jel szerint a lakosság térbeli elkülönülésével hozható összefüggésbe az 1580-as dézsmajegyzékben feltűntetett utcanevek is. 11 2 Ekkor ugyanis Böszörményben négy utcát ismertek; Erdeo wcza, Debrechen wcza, Egyház wcza és Ratz wcza. Azaz Erdő utca, Debrecen utca, Egyház utca és Rác utca. A fent elmondottakat támasztja alá, hogy a Rác utcában egyetlen délszláv nevű jobbágyot sem írtak össze, a nevek ugyanis kivétel nélkül magyarok. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a Rác ut106 Módy György: Adatok Böszörmény és környéke XVI. századi demográfiájához és birtoklástörténetéhez. (A Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. Szerk. Nyakas Miklós) Hajdúböszörmény, 1980. 173—174. old. Sasvári László: Az 1739-es pestisjárvány „rácz" áldozatai Hajdúböszörményben. Klny. Orvostörténeti Közlemények 1977. évf. 107 Uo. 174. old. 108 Uo. 109 Minden bizonnyal ezzel magyarázható elvándorlásuk is. 110 Módy Gy. Adatok... i. m. 174. old. 111 Uo. 175. old. 112 Szendrey I. A város népesedése i. m. 256. old. 40. sz. jegyzet. 38
