Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
A városról Hajdúböszörmény, az egykori kiváltságolt hajdúváros, a volt Hajdúkerület székhelye érdekes színfoltja a Tiszántúlnak. A feudalizmus korában sajátos jogállása biztosította azt, hogy földesúri fennhatóságot nem ismert, s a hajdúnemesi szabadság birtokában ténylegesen az önigazgató, szabadparaszti fejlődés útján járhatott. Éppen ezért az 1848/49-es forradalom is másként jelentett változást a város életében, mint általában országosan; a fordulópontot itt a hajdúkiváltságolás megszüntetése jelentette. A tó'kés fejlődés tovább gyorsította a korábban már számottevő társadalmi rétegződést. A századfordulóra jelentősen csökkent a középbirtokok száma, nőtt viszont a törpebirtokok aránya, illetve az ötven holdon felüliek súlya és jelentősége. Hajdúböszörmény a legutóbbi időkig döntően mezőgazdasági jellegű város volt, annak ellenére, hogy kézművesipara a hajdúvárosok közt a legjelentősebbnek számított. Politikai arculatát a negyvennyolcasság határozta meg, noha a Szabadelvű Párt is szilárd bázissal rendelkezett. A századforduló után a szociáldemokrata mozgalom városunkban is gyökeret vert, bár a legnagyobb sikereket a Mezőfi-féle újjászervezettek érték el. Ekkortájt jelentős eredmények születtek a kulturális élet területén is. A helyi gimnáziumot nyolcosztályos főgimnáziummá szervezték, pezsgő sajtóélet alakult ki, s Király Jenő gimnáziumi rajztanár szervező tevékenysége révén gyökeret vert a képzőművészet iránti érdeklődés is. Az értelmiség számottevő rétege a polgári radikálisok mozgalmával rokonszenvezett (dr. Molnár István és baráti köre). A Hajdúböszörményben csak rövid ideig fennálló Tanácsköztársaság a fejlődés elvi irányait jelölhette ki, ezért érdemi intézkedésekre alig maradt idő. Az ellenforradalom korszaka sem a város fejlődésének, sem a kultúra ügyének nem kedvezett. Hajdúböszörmény vezetése mindvégig a kormánypárt kezében volt, s egyedüli számottevő ellenzéknek a Kisgazdapárt számított, noha az 1930-as évektől aktivizálódtak a szociáldemokraták, a Zsilinszky-pártiak, sőt illegális kommunista szervezkedésről is tudomásunk van, mint ahogyan szélsőjobboldali, fasiszta törekvésekről is. A kulturális élet terén jelentős esemény volt ugyan a Hajdúsági Múzeum alapítása (1924), de városunk legnagyobb festőművésze — Káplár Miklós — az akkori városi vezetés teljes közönye mellett tevékenykedett. Hajdúböszörmény 1944. október 22-én a II. Ukrán Front hadműveletei során szabadult fel, amely kihatásában egy sor olyan társadalmi, politikai és gazdasági változást eredményezett, amely a ma társadalmának kialakulásához vezetett. A város sajátos történelmi múltjából adódott, hogy a földosztás itt korántsem jelentett olyan mélyreható társadalmi mobilitást, mint általában országosan. A feszültségek igazi megoldását ezért a mezőgazdaság 1960-ban történt szocialista átszervezése jelentette, amely egyébként újabb nehézségeket eredményezett. A termelőszövetkezetek felfejlesztése és az intenzív ipartelepítés között jó fél évtizedes fáziskülönbség 5
