Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

A Hajdúság — Hortobágy kiállításoknak a telep hírverésén túl egy nagyon fontos funkciója is van, az tudniillik, hogy egy olyan kört szerepeltet, olyan művészeket vonultat fel, akik valamilyen módon kötődnek a telephez, tehát nem feltétlenül voltak jelen az az évi nyári időszakon. Mint látni fogjuk, ilyen bázisteremtő szerepet szántak az 1981 februárjában megrendezetthajdúböszörményi téli tárlatnak is, amellyel a telep évközi folyamatosságát is hangsúlyozni akarták. Február 7-én egész napot kitöltő programot szerveztek. Délelőtt a résztvevők találkoztak a város vezetőivel, délután nyílt meg a tárlat, illetve a művész-közönség találkozóra került sor, s végül megkoszorúzták Káplár Miklós síremlékét. Meg kell mondani azonban, hogy a téli tárlat szervezése gondot okozott. A művészek mozgósítása, a képek szállítása, az előkészítés technikai lebonyolítása olyan problémákat vetett fel, amely a rendezőket a vártnál nehezebb feladat elé állította. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a tárlatot minden évben megtartják, az eseményeket értékelve azonban a művésztelep szervező bizottsága úgy döntött, hogy a téli tárlat biennálé vagy triennálé formájában kerüljön megrendezésre. A kérdést véglegesen még nem döntötték el. Az 198l-es esztendő a kolónia életében több szempontból is változást hozott. Mindenekelőtt végre — 18 év után — a 101/1981. (M. K. 1.) MM sz. utasítással jogi szabályozást nyert a telep működése. A rendelet megszabta a képző- és fotóművészeti telepek működését, gazdálkodását. Az utasítás alapján új szervezeti és működési szabályzatot készítettek. A szabályzat hat egységből áll. Az első részben a telep célját és feladatát határozták meg, lényegében azokat az elveket fogalmazza meg, amelynek alapján a szimpozion eddig is működött. Itt nyert hivatalos megfogalmazást az is, hogy az alkotótelepen a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának vagy a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, illetve Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjai, valamint külföldi művészek vehetnek részt. A második rész a kolónia szervezeti felépítését taglalja. Leszögezték, hogy a telepet Hajdúböszörmény város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága tartja fenn, a Művelődési Minisztérium és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete támogatásával. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep szervező bizottsága társadalmi bizottságként működik, tagjai változatlanok. Joga és feladata határozni a működés legfontosabb kérdéseiben, értékelni a telep munkáját, meghatározni főbb tennivalóit, dönteni a meghívások és más személyi kérdésekben, illetve ellenőrzést gyakorolni. Évente három ízben ülésezik, februárban, júliusban és novemberben. A harmadik részben a működés kereteit szabályozták. Ennek egyik lényeges pontja kimondja, hogy a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep a városi művelődési központ szervezeti keretében,, de elkülönített gazdálkodás mellett működik. A fenntartást a Városi Tanács biztosítja, de a költségekhez hozzájárul a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Keletmagyarországi Területi Szervezete, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a H.-B. m.-i KISZ-bizottság. A szimpozion évente legfeljebb 22—24 fős tagságot fogad, ebből külföldi, szocialista országokból 8—10 fő érkezhet. A szervező bizottság a művésztelep tagjai számára teljes ellátást biztosít, elvárja viszont a szocialista együttélés normáinak betartását, évenként egy zsűrizett mű felajánlását a Hajdúsági Galéria számára. A szabályzat új módon határozta meg a művészek által a városnak felajánlott képek sorsát, amennyiben leszögezte, hogy a műalkotások a Városi Tanács tulajdonát képezik, de azok letétként a Hajdúsági Múzeumba kerülnek. A szervezéssel és az ügyvitellel foglalkozó fejezet megállapítja, hogy a telep folyamatos irányítását és működését a Városi Tanács V. B. művelődés34