Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

ügyi osztálya látja el, s a szervező bizottság ajánlása alapján alkalmazza a telep vezetőjét, felkéri az alkotótelepi tanács tagjait, pályázatot hirdet, illetve meghívja a telepen való részvételre a művészeket, természetesen az alkotótelepi tanács és a szervező bizottság véleményének figyelembevételével. Beszámoltatja a telep művészeti vezetőjét és titkárát, értékeli a telep munkáját, s arról írásban tájékoztatja a szervező bizottságot és a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát. Értékelő jelentést küld a Művelődési Minisztériumnak. A tartalmi, szakmai, szervezési feladatokat a művészeti vezető látja el, a gazdasági, technikai és adminisztratív feladatokat pedig a városi művelődési központ. Új döntéseket csak a szervező bizottság hozhat a művészeti vezető javaslatának figyelembevételével. A gazdálkodásról szóló részt a már említett minisztériumi utasítás melléklete szerint dolgozták ki. A záró fejezet a következőket tartalmazza : A hajdúböszörményi Városi Tanács V. B. minden esztendőben — a Művészeti Alappal és a Területi Szervezettel együtt — a legkiemelkedőbb alkotóknak nívójutalmat és a Káplár Miklós-emlékplakettet adományozza, amelyet a telep zárókiállításán kell átnyújtani. A nívójutalmat az Állami Lektorátus zsűrije és az Álkotótelepi Tanács ajánlása alapján a szervező bizottság ítéli oda. Nívójutalmat más intézmény, szervezet, vállalat is felajánlhat. Tekintettel az óvónőképző intézetben folyó felújítási munkákra, a telep helye ebben az esztendőben a 6. sz. újonnan épült általános iskolában volt. 1981-ben július 4. és augusztus 2-a között tíz magyarországi és tizenegy baráti országból érkezett művész dolgozott Hajdúböszörményben, akik kivétel nélkül meghívás alapján érkeztek. Meghívták a telepi tanács tagjait, a hajdúböszörményieket, az alapító tagokat és a Káplár-díjasokat. Örvendetes, hogy ebben az évben a szokásosnál is nagyobb visszhangot kapott a telep munkája, arról ugyanis a rádió, a televízió, a H.-b.-i Napló, az Új Tükör és a Szocialista Művészetért is közölt riportot, tudósítást. Ettől az évtől kezdve a Képzőművészeti Alap egy nívódíjat biztosított a telep számára. 1981-ben régi, dédelgetett terv valósult meg! A Hajdúsági Múzeum épületében és annak szervezeti keretében megnyílt a Hajdúsági Galéria, s ezzel állandó kiállítótermet kapott a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep. Az ünnepélyes megnyitásra 1981. július 28-án került sor, ahol a megnyitó beszédet Tamás Ervin, a Magyar Képzőés Iparművészek Szövetségének alelnöke mondotta. A kiállítás retrospektív jellegű! Abból a több mint 300 műalkotásból válogatta az anyagát a szakavatott zsűri, amelyet közel két évtized során ajándékoztak a városnak az itt dolgozó művészek. Tekintettel arra, hogy a profil eleinte többrétű volt, szobrok is bemutatásra kerültek. A város, a megye, de a magyar képzőművészeti élet is több szempontból lett gazdagabb. Az esztétikai értékektől most eltekintve feltétlenül idegenforgalmi vonzerőt jelent Hajdúböszörmény számára, de az igazi értéket az jelenti — amint Tamás Ervin megnyitó beszédében ki is fejtette —, hogy első ízben létesült egy olyan képzőművészeti bemutatóhely, amelyben otthont kapott a kortárs magyar és közép-keleteurópai festészet és grafika. Meg kell itt említenünk, hogy a telep hivatalosan is nemzetközivé nyilvánítása óta több mint nyolcvan külföldi művész dolgozott Hajdúböszörményben, s ez a szám már önmagában jelzi, hogy itt már a nemzeti jellegzetességek számbavételével is számolhatunk. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Galériájának megvalósítása egyébként igen nehéz feladatok elé állította mind a várost, mind pedig a Hajdúsági Múzeumot. A kiállítóterem ugyanis korábban bolthelyiség volt, s annak elköltöztetése nem volt könnyű, körülbelül tízévi periódust vett igénybe. A bolt távozta után szükségmegoldásként át kellett adni a helyiséget a gimnázium könyvtára számára, mivel annak épü35