Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
Az 1976-os esztendő több területen is igen figyelemre méltó változást hozott a telep történetében. Mindenekelőtt változott a művésztelep vezetőjének személye. Székelyhídi Ágoston, aki 1968 óta irányította a telep munkáját, debreceni állásba került, s így ebben az évben már nem vállalhatta az irányítást. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep szervező bizottságának határozata alapján a szervező titkári feladatot Szabó László, a városi művelődési központ igazgatója kapta meg, az eszmei irányítást pedig Bíró Lajos festőművész. Jelentős átalakuláson ment keresztül a telep tagsága is. Mindenekelőtt figyelemre méltó, hogy a magyar képzőművészeti élet számos nagy alakja ebben az esztendőben vett először részt a telep munkájában, hogy azóta is meghatározó egyéniségekként térjenek vissza. A szervező bizottság — igazodva az Országos Szimpozionbizottság már ismertetett állásfoglalásához — ezúttal is csak festőket és grafikusokat hívott meg. A tagság összesen huszonegy főből állott, tizenegy magyar és tíz külföldi. Név szerint felsorolva : Csohány Kálmán, Kurucz D. István, Hézső Ferenc, Topor András, Lakatos József, Madarász Gyula, Egerházi Imre, Maghy Zoltán, Szilágyi Imre, Bíró Ferenc, Vencsellei István, Vytautas Ciplijauskas (Szovjetunió), Jonas Mackevicius (Szovjetunió), Elene Los (Szovjetunió), Jerzy Durakiewicz (Lengyelország), Grazyna Czapaka (Lengyelország), Madarassy György (Románia), Matthias Wegehaupt (NDK), Zani Zanev (Bulgária), Torok Sándor (Jugoszlávia) és a Kulturális Kapcsolatok Intézete vendégeként Helga Revold (Norvégia). Az 1976-os művésztelep az átlagosnál lényegesen színvonalasabb volt, s az itt készült alkotások minőségileg magasabb értéket képviseltek. Az alkotói légkör és az egyéni közérzet jó volt. A nyelvi problémákat egy orosz és egy német tolmács segítségével oldották meg, s az előző években tapasztalt élelmezési gondokat felszámolták. A telep tagjai — a szálláson és az egyéb feltételek biztosításán kívül —• 4000 Ft ösztöndíjat és 1000 Ft anyagköltséget kaptak. Sajnálatosan zavaró volta költségvetés alakulása. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep a megyei tanácstól már évek óta 50 000 Ft költségtámogatást kapott, de mindezt megfelelő minisztériumi jogszabály vagy állásfoglalás tulajdonképpen nem tette lehetővé. Erre hivatkozva a megyei tanács pénzügyi osztálya a fenti összeget nem engedélyezte, s azt a városnak kellett biztosítani. A Területi Szövetség 15 000 forintjával a művésztelep teljes költségvetése összesen 170 000 Ft volt. Csohány Kálmán, Kurucz D. István, Hézső Ferenc 1976-ban dolgoztak először a telepen, Csohány Kálmán és Kurucz D. István a magyar grafika, illetve festészet kiemelkedő, jeles alkotói. Hézso Ferenc pedig a fiatalabb művészgeneráció egyik ismert művészegyénisége, akire már akkor figyel a kritika. Különbözőképpen, de mindhárman kapcsolódnak az Alföldön iskolát teremtő Vásárhelyhez. Indulásukban, szemléletükben, társadalmi kapcsolataikban, művészetük egész töltésében, témáikban és formavilágukban elevenen él és kamatozik mindez. A telep — kapcsolatainak és vonzáskörének bővülésével — egy minőségileg magasabb szintre ért ebben az esztendőben, amennyiben új tagjai munkásságával figyelmet keltő tudott lenni. A Tiszántúl északi részén született és szeveződött műhely közösségi ereje révén maga is szemléletformálóvá kezdett válni. Egymás jobb, mélyebb megismerését célozzák a telep időszaka alatt nyíló egyéni kiállítások. Lakatos József tárlatának megnyitóján Szíj Béla művészettörténész éppen erről az egymásra figyelésről s az egyéni kiteljesedés mozgatóerőiről szólt többek között. A közös műhely már maga is hagyományteremtő. A művésztelep első időszaka egyik, fiatalon meghalt kiváló tehetségű tagjának, Zilahy György festőművésznek az emlékkiállítása nem egyszerűen kegyeletadás, tisztelgés. Hatása, ha áttételekkel is, 29
