Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
de érezhető a telep fiatalabb tagjainak munkásságában. így formálódik a telep művészi képe, s gazdagodik palettája. A zárókiállítás igazolta, hogy a kiemelkedő alkotóegyéniségekkel megerősödő telep művészeti értékteremtő súlya is növekszik. A bemutatott képek témában, színvilágban, kompozíciós megoldásokban, technikában s tartalmi, esztétikai értékben is gazdagodást mutattak. A nagyobb nyitottság s a művészi színvonal emelkedése jellemzi a 76-os évet. Ezzel együtt tovább nő a telep kisugárzó ereje és hatása. Egyfajta szellemi centrum lesz Hajdúböszörmény. Az azonos szemléletű, törekvésű művészek alkotóműhelye, akik felelősséggel szolgálják a magyar képzőművészeti kultúrát. Az UNESCO által nyilvántartott művésztelep Az 1976—78-as évekkel befejeződött a telep történetének egy stabilizáló időszaka. A megszilárdulás elsősorban a hazai alkotóegyüttesre vonatkozott. Az UNESCO által is elismert nemzetközi telepek kategóriájában szereplő böszörményi műhely országosan is szániontartott intézmény lett. 1977. március 16-án a Városi Tanácsnál ülést tartott a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep szervező bizottsága, ahol fontos napirendeket tárgyalt meg. Egyrészt felmerült az, hogy a művésztelepen a magyar művészekből alakuljon ki egy állandó, stabil törzstagság, másrészt pedig az, hogy tágítani kell a teleptagság fogalmát, mégpedig oly módon, hogy azok is tagoknak számítsanak, akik csak egy-egy alkalommal kapcsolódnak be munkájába, de eszmeileg kötelezettséget vállalnak elvi irányvonalával. A tapasztalat az volt, hogy aki egyetlen esztendőben kimaradt, az a következő évben már nem számít teleptagnak. A fenti gondolatsort Csohány Kálmán, Kurucz D. István, Hézső Ferenc és Bíró Lajos vetették fel. Javasolták, hogy a szervező titkár mellett a művészeti vezetést továbbra is egy rangidős művész tartsa kézben, név szerint Csohány Kálmán. Végül úgy döntöttek, hogy a telep társadalmi vezetését négy művész, Csohány Kálmán, Hézső Ferenc, Kurucz D. István, Bíró Lajos lássa el. Az elnök Csohány Kálmán legyen. Ebben az időben már szigorú követelmény volt, hogy a telepen részt vevők alaptagok legyenek, egyetlen kivétel volt csupán, Bíró Ferenc hajdúböszörményi festőművész. Képességei alkalmassá tették volna ugyan az alaptagság megszerzésére, visszahúzódó, zárkózott természete folytán azonban erre nem vállalkozott. Később kihagyták a telep tagjai közül, amely a művész korai, tragikus halála folytán szerencsétlen döntésnek bizonyult. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 1977. július 10-től augusztus 7-ig tartott. A művészek között 9 magyar, 5 pedig külföldi volt, a már kialakult gyakorlatnak megfelelően festők és grafikusok. Résztvettek a nyári időszak munkájában: Csohány Kálmán, Kurucz D. István, Topor András, Dér István, Hézső Ferenc, Bényi Árpád, Maghy Zoltán, Madarász Gyula, Bíró Lajos, Jan Grimm (Csehszlovákia), Rima Miknevcziene (Szovjetunió, Litvánia), Zsviliusz Alfonszasz (Szovjetunió, Litvánia), Zani Zanev (Bulgária), Djalalov Bahodir (Szovjetunió, Üzbegisztán). Több meghívott külföldi művész sajnos nem érkezett meg, amely csupán egyetlen előnnyel járt, az alkotómunka feltételei az átlagosnál jobbak voltak. Megtartották a hagyományos nemzeti esteket, hasznosak voltak a telephez kapcsolódó kiállítások is. így: Csohány Kálmán grafikusművész nyitókiállítása, Boro30
