Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

zsűri különösen értékesnek talált. A Káplár Miklós emlékérem ezüst fokozatával tüntették ki Papi Lajos szobrászművészt, bronzfokozatával Pál Gyula, Józsa János, Bényi Árpád, Madarász Gyula és Maghy Zoltán festőművészeket. Közületi és magánvásárlások is történtek. A tárlatról megjelent írásokban két új momentum található: minó'ség és egység. Azzal, hogy a telep csak rendszeres kiállítókat fogad, jóval magasabbra emelte az esztétikai szintjét. Természetesen ezzel nem zárta ki a kvalitásbeli különbségeket, de ezek egy meghatározott norma fölött jelentkeztek. Az egység itt mindenekelőtt szellemi, etikai, tartásbeli egységet jelent. Annak a művészi magatartásnak a megnyilatkozását, amely a valóságban keresi az értéket, az esztétikumot. A mecénás szerepre vállalkozó város vezetése és az itt dolgozó művészek igazán jó kapcsolatot alakítottak ki. Az áldozatkészséget és a jóindulatot igényes munkával honorálták a művészek. A telepről szóló híradások, riportok, tájékoztatók, kritikák azt jelzik, hogy e műhely kezd beépülni a megye, az országrész kulturális, művészeti életébe még nem mint alakító tényező, hanem mint annak lehetősége. A hatodik évébe lépő közös műhely vezetése egyre határozottabban fogalmazta meg azokat a teendőket, amelyekkel emelni lehet a szimpozion rangját, presztízsét, s ami ennél fontosabb : művészi súlyát, hitelét. Az 1969-es nyári időszak előkészítését március hónapban kezdték meg. Programját jóváhagyta a Városi Tanács V. B. művelődési osztálya. Május végén már 26 művész jelentkezett, így tehát lehetőség nyílt arra, hogy a telep célkitűzéseinek megfelelően válogassanak is. Tekintettel arra, hogy ebben az évben vettek részt először külföldiek is, nézzük meg a résztvevők névsorát : Bényi Árpád, Bíró Ferenc, Bíró László, Egerházi Imre, K. Herpai Katalin, Józsa János, Kapcsa János, Katona Zoltán, Kiss László, dr. Kövér Sándorné, Madarász Gyula, Madarász Gyuláné, Maghy Zoltán, Nagy Pál (Marosvásárhely), Pál Gyula, Papi Lajos, Pincehelyi Sándor, Joan Pop (Marosvásárhely), Prim Zoltán, Soltész Albert, Szilágyi Elek, Szilágyi Imre, Szlovák György és Velényi Rudolf, összesen 24 fő. A telep megnyitásakor annak vezetője a következőket mondotta : — el kell kerülni, ki kell zárni a provincializmust, művészi igényességben tudatosan és következetesen, magasabbra kell tenni a mércét; —• az előbbre lépés feltétele pedig a valóság mélyebb megismerése, értelmezése és egyértelműbben megformált ábrázolása. Ebben az évben a telep műfajilag is tarkább lett. A festészet és grafika mellett szobrászat, fémplasztika, kerámia, batikművesség és faintarzia is szerepelt. Az alkotó együttes teljesítményét, kvalitását pedig az jelezte, hogy a telep évében 12 önálló kiállítást rendeztek a tagok, ebből négyet Budapesten. Mivel a művésztelepre két vásárhelyi művész érkezett, komolyan foglalkoztak azzal, hogy a hajdúböszörményi művésztelep és a marosvásárhelyi iskola között szoros kapcsolatot kellene létesíteni. Tervbe vettek egy marosvásárhelyi kirándulást is. Meg kell említenünk, hogy ez évben a kolónia tagjai körében problémák merültek fel. Volt 3-4 olyan résztvevő, aki elsősorban emberi, magatartásbeli kifogásolnivalót hagyott maga után. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a jövőben nem tartanak számot azokra, akik rontják a telep szellemét, közösségi munkáját. A nyári kurzus elsősorban az előadások lévén biztosított színvonalas programot a résztvevőknek. (Sánta Ferenc, Német Lajos, Dankó Imre, Kertész László) ? Örvendetesen javult a telep viszhangja, hírverései! A televízió és a napi sajtó már a működés idején közölt híreket, tudósításokat. Beszámolt róla a rádió is. Előfordultak persze bosszantó hiányosságok is. így pl. az egyetlen helyi papír17