Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

— gondoskodjon tehetséges fiatalok meghívásáról is ; — a megyén kívüli meghívásoknak az legyen a célja, hogy a meghívottak jelenlétükkel, szakmai tudásukkal — a megyeiekkel együtt — biztosítsák az országos színvonalat ; — létesüljön egy perspektivikus továbbképző' tanfolyam a megyében működő képzőművészeti körvezetők és oktatók, valamint a legjobb köri tagok számára; — a telep központja Hajdúböszörmény legyen, mert a város sajátos képzőművészeti hagyományával és az azt pártoló közvéleményével olyan otthont képes biztosítani, amely lehetővé teszi a nyugodt, zavartalan munkavégzést és sajátos alföldi hangulatot áraszt; — a kolónia Tiszacsegén létesítsen táborhelyet, ahol a teleptagok a munkaprogram egy bizonyos részét tölthetik; létrehozásának célja, hogy a tiszántúli és hajdúsági tájjelleg teljes élményét biztosítsa ; — a fenntartó szerv a Városi Tanács mellett Debrecen Tanácsa; a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hajdú-Bihar megyei Tanács és a Népművelési Tanácsadó legyen; — a telepet a fenntartó szervek által megbízott művésztelepi vezetőség irányítsa, amelynek tagja legyen Hajdúböszörmény népművelési felügyelője, művelődési házának igazgatója, egy kijelölt gazdasági ügyintéző és egy 3 tagból álló művészeti vezetőség; — a résztvevők számát 20, megyén belüli művészben, (ebből 12 körvezető), 10 köri tagban, 15 megyén kívüli művészben és negyvenöt tanfolyamhallgatóban határozzák meg; — a kurzusok névsorát a Népművelési Tanácsadó, a Képző- és Iparművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Szervezete és Hajdúböszörmény város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi osztálya állítsa össze; — a telepet létrehozó, fenntartó szervek a kolónia szervezési, adminisztrációs és gazdasági lebonyolításával a Hajdúböszörményi Városi Művelődési Házat bízza meg. A tervezet pontosan határozza meg azt, hogy a megyében élő és az ország más tájairól meghívott alkotók biztosíthatják csak a telep művészi színvonalát. Már ekkor és itt fogalmazódik meg először, hogy „olyan művésztelep alapjainak a megteremtése a feladat, amely gondoskodik arról, hogy perspektivikusan egy sajátos alföldi (hajdúsági) jellegű állandó teleppé fejlődhessen". A tanulmányban továbbra is hangsúlyozzák az amatőrök és hivatásos alkotók együttélését, közös munkáját a nyári időszakokon. E fenti elképzelés fő vonalaiban meghatározta az elkövetkező néhány év telepi működésének jellegét. Ebben a szellemben kelt Szombati András V. B.-elnök levele 1965. június 17-én, amelyben a címzetteket Hajdú-Bihar megye Tanácsa, Hajdúböszörmény város Tanácsa és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete nevében hívta meg a hajdúböszörményi művésztelepre, amely egyébkéntl965-ben augusztus 1—19-ig tartott, helye ezúttal az 5. sz. általános iskola (II. Rákóczi Ferenc u.) volt. A telepen, illetve Tiszacsegén a szervezés maximális alkotási feltételeket biztosít, ígérte a körlevél. A részletes munkaprogram egyértelművé teszi, hogy elsősorban a képzőművészeti körvezetők, köri oktatók és a legkiemelkedőbb köri tagok számára készült. Rajzolás, korrektúra, kroki, festés szabadban és műteremben — ezek voltak a legjellemzőbb foglalkozások. A végül harmincöt fő létszámot elérő telep —- a képzettségi szintnek megfelelően — három csoportban folytatta tevékenységét, amelyet az esti képzőmű12