Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

vészeti kisfilmek vetítése tett színesebbé. A telepi költségvetés 21 400 Ft volt, amiből a megye és a Népművelési Intézet 10 000 Ft-ot átvállalt. A telep szakmai irányítását Bíró Lajos látta el. Az 1965-ös zárókiállítás is eklektikus képet mutatott. A valóban jó színvonalú művek mellett tanulmányok, munkarajzok is szerepeltek a tárlaton. A létrehozott és a műalkotás mértékét megütő festmények, szobrok, intarziák is jelentősen eltérő értékskálán mozogtak. Ami közös bennük : a látványelemek felhasználása és beépítése a munkákba. A témaválasztásban pedig a város, a táj jellegzetes régi és új vonásainak a felfedezése, az építmények és az itt élő emberek egy-egy sajátos vonásának képi átírása, ábrázolása az uralkodó. A célkitűzések 1966-ban sem változtak! A megyei tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya által meghirdetett „tanfolyam" célja továbbra is ilyen továbbképzési forma volt, amelyben — a jelentős szerepet játszó alkotóművészek mellett — elsősorban az amatőrök, köri tagok munkájára számítanak. Tekintettel arra, hogy nemrégiben alakult meg a Képző- és Iparművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete, a tanfolyamra a megyeiek mellett főképpen a Szabolcs-szatmáriakat várták. A Területi Szervezet javasolta azt is, hogy a telep kizárólag azokat fogadja, akik a Szervezet kiállításain rendszeresen szerepelnek. Ezt a meghívási elvet a tagok elfogadták s egyetértett vele a megyei tanács is. A meghívandók névsorát végül a Megyei Népművelési Tanácsadó, a Területi Szervezet, a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és Hajdúböszörmény Városi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi osztálya állította össze. A létszám ebben az evoen negyven fő volt: 37 résztvevő, két tanár és egy modell. A kétségtelenül figyelemre méltó zárókiállítás jelzi, hogy a telep személyi összetétele még mindig kísérleti jellegű. Az igazi értékek mellett továbbra is megtalálhatók voltak a gyenge képek és rajzok, vázlatok és műhelymunkák. Egy vonatkozásban már előrelépés tapasztalható : a két megyéből és Debrecenből érkezett művészek egyre inkább megtalálták a helyi témákat s a mondanivalót kifejező momentumokat, amelyek azt jelzik, hogy a telepen kollektíva formálódik. Többen keresik már az ábrázolásban, megjelenítésben fontos gondolatokat — s ezekhez a tárgyi elemeket, motívumokat—, amelyek általánosítható művészi érvénnyel adnak képet a világról. E kibontakozó törekvésekhez igazodik a program is. Nem változott a telep jellege 1967-ben sem! Helye ezúttal is az 5. számú általános iskola volt, s augusztus 3—23-ig — majdnem három hétig — tartott. A résztvevők létszáma negyven fő volt; ebből harminc festő és tíz köri tag. A tagok zömmel Hajdú-Biharból és Szabolcs-Szatmárból jöttek. A kolónia művészeti vezetését ez évben Szlávik Lajos festőművész (Budapest) látta el, akinek Nagy Ernő festőművész (Eger) és Tóth Tibor festőművész (Budapest) segítettek. Az oktatás —• az előző évek hagyományainak megfelelően — három csoportban történt: az elsőbe a meghívott művészeti oktatók tartoztak 17 fővel, a másodikat a megyei körvezetők és oktatók alkották, szintén 17 résztvevővel, míg a harmadikba a köri tagokat szervezték 10 fővel. Az oktatási program megegyezett az előző évekével : festés a szabadban és műteremben, kroki, korrektúra, filmvetítések és előadások. Érdekes újításnak szánták, hogy az utóbbiak nyilvánosak voltak, azokon bárki résztvehetett. A költségvetés már 32 244 Ft, amelyből a negyven résztvevő ötven forintja 2000 forint bevételt jelentett. A rajzpedagógusok, amatőrök és az alkotóművészek több éves nyári együttdolgozása több szempontból is jelentős volt. 13