Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
volt ezzel természetesen nemcsak a vármegyei vezetés, hanem a takarékoskodást a lehetőségig szorgalmazó Tisza Kálmán is. A miniszterelnök-belügyminiszter éppen ezért kérte Miskolczy Lajost arra, hogy a Fehér Ló átalakításának költségvetés-tervezetét sürgősen terjessze elő. 15 6 A főispán ennek természetesen eleget is tett! Miután részletesen leírta az épületet, felhívta a figyelmet arra, hogy ott a helyhiány miatt a főispáni lakást nem lehet elhelyezni, márpedig feltétlenül indokolt lenne, hogy az ügyek folyamatos figyelése miatt a vármegye első embere ott lakjon. El kellene még helyezni az államépítészeti hivatalt és a tanfelügyelő irodáját is, erre pedig a jelenlegi körülmények között nincs lehetőség. Éppen ezért nem egyszerű belső átalakításról lenne szó, hanem bővítésről is. Az átalakítással és a bővítéssel elvben mindenki egyetértett, s a kérdés ezért most már úgy vetődött fel, honnan teremtsék elő a költségeket. Az ügy már csak azért is sürgetően vetődött fel, mert a most már vármegyeházként funkcionáló Fehér Ló melletti telket tulajdonosai eladásra kínálták fel, s ezt az alkalmat ki kellett használni. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlése ezért 1878. október 12-én úgy határozott, hogy a kérdéses telket 10 000 forint értékhatárig megvehetik. 15 7 A Belügyminisztérium ezt a döntést jóvá is hagyta, de egyben közölte azt is, hogy a költségek előteremtésénél ne számítsanak központi állami segélyre. Engedélyezték viszont azt, hogy e célra vármegyei pótadót vethessenek ki. 15 8 A Fehér Ló átalakításának költsége a legelső tervezet szerint — amelyet még 1876 szeptemberében terjesztettek fel jóváhagyás végett a minisztériumba — 8765 forintot tett volna ki. Ez az összeg azonban, amint láthattuk, még a telekvásárlást sem fedezte volna, nemhogy a bővítéssel módosult átalakítást. Elvben ugyan lehetőség nyílott rá, hogy a költségeket megyei pótadó útján fedezzék, e módszerrel azonban érthető módon csínján kellett bánni, hacsak nem akartak az amúgy is megosztott vármegyei adófizetők körében újabb s ráadásul elkerülhetőnek ítélt feszültséget okozni. Más pénzforrásokra is gondolni kellett tehát, s hamarosan szóba került a volt hajdúkerületi törzsvagyon ügye, mint olyan forrás, amelyet fel lehet használni a vármegyei székház építésénél. E kérdésről 1876. november 11-én Hajdúböszörményben értekezletet tartottak a hajdúvárosok, amelyen mellesleg Hajdúszoboszló nem vett részt, ezzel is demonstrálva Böszörmény-ellenességét. A tárgyalás témája természetesen a volt hajdúkerületi székház és tisztiorvosi lak további sorsának 156. HBmL IV. B. 901. c. 1. 70/1876. H. főisp. Tisza Kálmán Miskolczy Lajosnak. Miskolczy Tisza Kálmánnak 1876. szept. 27-én írt levelében is említi, hogy „a megyei épület helyszíni rendezetlensége f olytán a közigazgatási működést lépten-nyomon megnehezíti és hátráltatja". Ezért pénzügyi segítséget kér. Uo. 901. c. 1. 47/1876. H. Főisp. ir. 157. Debreczen. 1877. okt. 15. 1. Megjegyzendő, hogy a Debreczeni Ellenőr szerint a „megyeháza átalakítása, építése az ünnepek után azonnal meg fog kezdetni, s a jövő havi megyegyűlés a városház nagytanácstermében fog megtartatni". Debreczeni Ellenőr. 1877. márc. 29. 1. 158. Debreczen. 1877. nov. 29. 11
