Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
A tisztújítások kapcsán ismét kiéleződött a már-már ellenségeskedésig fajult Hajdúböszörmény—Hajdúszoboszló ellentét. Ennek magyarázata abban rejlett, hogy a volt hajdúkerületi tisztikar — tulajdonképpen tehát a hajdúböszörményiek — az új megye kulcspozícióit is kézben tartotta. Ennek ugyan a törvényes rendelkezések szerint kellett így lenni, ez azonban a hajdúszoboszlóiakat egyáltalán nem vigasztalta. A tisztújítások kapcsán látták elérkezettnek az időt arra, hogy a hajdúböszörményiek hegemóniáját megtörjék. A hajdúszoboszlói Lenthe Gusztáv — aki egyébként a Hajdúkerület egykori tiszteletbeli aljegyzője volt — 1877 októberében éles támadást intézett az egykori Hajdúkerület tisztikara ellen, s kereken kimondta, hogy annak közigazgatási apparátusa nem volt olyan összetételű, „hogy az új fényes megyében hivatását betölteni képes lett volna, annál is inkább, mivel ez az apparátus minden igazítás nélkül, úgy amint volt, helyezkedett át a szerény Hajdúkerületből az új, fényes Hajdú megyébe, s gyenge apparátus gyengének mutatkozott erős kezekben is". Pedig — mondotta — a megye „jól tervezett, jól kigondolt" törvényhatóság, ennek ellenére feladatát „nem teljesítette úgy, amint kellett volna". Nehézkes volt már a megye megalakulása, csekély számú szellemi erő állott rendelkezésre, az adminisztráció ráadásul szétforgácsolt, így aztán nem csodálható, ha helytelen, meggondolatlan intézkedések és egymásnak is ellentmondó utasítások születtek. Éppen ezért el kell ismernünk — írta —, hogy „Hajdú megye megalakulása szemben a többi megyékkel ... nem könnyen sikerült". Ebben közrejátszott az is, hogy a gyenge kezű közigazgatási apparátus túl is terhelt, feladatát csak feléből-harmadából látja el, s ezért a „közigazgatás egyik-másik ága hátrányt szenved". Az egységes megyei tudat sem alakult ki, s ez is hátrányosan hat a feladatok végzésére. Nyomatékosan figyelmeztette ezért a volt szabolcsi és bihari községek lakóit, „kik még mindig oly kegyeletesen őrzik szíveikben a régi vármegye emlékeit", hogy szívvel-lélekkel váljanak Hajdú megye fiaivá. 12 5 Nyilvánvaló tehát, hogy a közelgő tisztújításokon a hajdúszoboszlói Lenthe Gusztáv a volt hajdúkerületi tisztikar hegemóniáját szándékozott megtörni, amely elsősorban a böszörményi érdekek sérelmét jelentette volna. A regionális érdekeken túlmenűen Lenthe támadása erőteljes pártpolitikai színezetet is nyert akkor, amikor erőteljesen hangsúlyozta, hogy a megyei tisztségviselők nem méltóságok többé, hanem „hivatalnokok, közszolgálatban állók". Éppen ezért a választás során nem a származást, a rokoni kapcsolatokat kell figyelembe venni, hanem a szakértelmet, a szorgalmat, a rátermettséget. Egyértelmű támadás volt ez a negyvennyolcasok által képviselt municipialista irányvonal ellen, mégpedig a szabadelvűek centralizáló programja szellemében. 12 6 A hajdúszoboszlóiak közül Lenthe nem állott egyedül; így lemondott például 125. VÖ. NYAKAS MIKLÓS: Hajdú vármegye megszervezése i. m. 15—16. 126. Debreczeni Ellenőr. 1877. °kt. 13- és 15. 1 1
