Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

ben Hadház és nem különben érez Vámos Pércs lakossága". Hajdúnánás helyzete egyébként is veszélyes — még mindig félni lehet attól, hogy azt Szabolcshoz csatolják, s ezért, mivel a Hajdúkerület tervezete egyébként sem valósulhat meg, „nem csak reánk, de az összes Hajdúságra nézve egy Debrecen székhellyel alakítandó Hajdú megye" lenne a legszerencsésebb megoldás. Nyomatékosan húzta alá Debrecen minőségi fölényét Hajdúböszörménnyel szemben: „Debreczen az, hol a Hajdúk szellemi kiképeztetésüket nyerték és nyerik, Debreczen az, melyet ha nem volna is, teremteni kellene."

6

5 Hajdúnánás város képviselő-testülete nem fogadta el ugyan Nagy Gábor indítványát, de a hozott határozat végül is olyan kompromisszumot eredményezett, amely tulajdonképpen Debrecen malmára hajtotta a vizet. Leszögezték ugyanis, hogy a Debrecen székhely gondolatát akkor támogatnák, ha a Hajdúkerület tervezete nem sikerülne. A hajdúszoboszlóiak mellesleg ezt a határozatot meglehetősen önkényesen értelmezve leszögezték, örömmel veszik Nánás testvérváros döntését, mert az gyakorlatilag Hajdúszoboszló elképzelését támogatja.

6

6 Hajdúnánás város határozata •— bármennyire is óvatosan fogalmazódott — a böszörményiek rosszallását mégis kiváltotta, akiknek tulajdonképpen igazuk is volt, hiszen az a körülmények ismeretében Debrecen pozícióit erősítette.

6

7 A Hajdúkerület vezetői 1874. szeptember 16-án Hajdúböszörményben tartott közgyűlésükben igyekeztek álláspontjukat a kerület városaival elfogadtatni. Uzonyi Imre aljegyző előterjesztésében ismertették azt a javaslatot, amelyben kérték a megnagyobbítandó kerülethez csatolni Balmazújvárost, Tiszacsegét, Nádudvart, Szovátot, Sámsont és Kabát. Weszprémy Gáspár alkapitány indítványozta még, hogy tartozzék ide Polgár is. Végül olyan értelmű határozat született, hogy a Hajdúkerület „megnyugszik" a fenti községek bekebelezésével, amennyiben az így megnagyobbított törvényhatóság székhelye továbbra is Hajdúböszörmény marad.

6

8 Megállapíthatjuk tehát, hogy a Hajdúkerület korábbi, az emlékiratban előterjesztett igényeit jelentősen mérsékelte, elsősorban Szabolcs megye érdekeinek a figyelembevételével, amelyben nyilván közrejátszott a rendezés reális lehetőségeinek a jobb megértése is. Az érvelés hangneme azonban nem változott, s továbbra is döntően a történeti eredetű jogokat állították középpontba. A nagyobb nyomaték kedvéért Gaál Mihály, Hajdúböszörmény ekkori országgyűlési képviselője kijelentette, hogyha a „Hajdúkerület nincs, ma Magyarország sem áll fenn". Az elfogadott határozat ellenére a kudarc nyilvánvaló volt. A közgyűlésen 65. Uo. Hnánás jkv. 1875. szept. 21. 66. Uo. 1876. febr. 7. 67. BARCSA J. i. m. 256. 68. HBmL IV. B. 754. a. 1. Hajdúker. jkv. 1874. szept. 16. Ennek visszhangja az ellenpárt soraiban: Debreczeni Ellenőr. 1874. szept. 17. 1

1