Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
törvényhatóság helyett csupán ötvenegy megyei és huszonöt városi törvényhatóság maradt volna meg, gyakorlatilag tehát az előzőeknek csupán a fele. A törvényjavaslat a legradikálisabb változtatást Erdélyben és a Tisza—Maros szögében tervezte, s szinte teljesen eltörölte volna a régebbi közigazgatási határokat. A tulajdonképpeni Magyarország területén ugyan mérsékeltebb, de a kortársak többségének szemében mégis elfogadhatatlan változtatásokat javasolt. Teljesen meg akart ugyanis szüntetni négy területi törvényhatóságot, tizenkilencet pedig tíz megyévé összevonni, nyolcat pedig lényegesen átalakítani. Ha azonban a határkiigazításokat is figyelembe vesszük, akkor az itteni törvényhatóságokból alig akadt volna tizenkettő, amelynek területe lényeges változáson ne ment volna keresztül. A törvényjavaslat a Hajdúkerület létét is megkérdőjelezte, s a hajdúvárosokat — Hajdúszoboszló kivételével Szabolcs vármegyéhez készült csatolni. Ennek székhelye azonban nem Nagykálló, hanem a sokkal dinamikusabban fejlődő Nyíregyháza lett volna. Mivel a Szapáry-féle javaslat a Jászkunság megszüntetését is tervbe vette, s annak nagykunsági részéből egy új Kun vármegyét szándékozott felállítani, ennek életképesebbé tételére Hajdúszoboszlót is ide szándékoztak csatolni. Az itteni új megye a Nagykunságból, Heves és Külső-Szolnok vármegye Tisza-balparti részeiből tevődött volna össze, ide csatolva — mint már említettük — Hajdúszoboszlót, valamint hét szabolcsi és tizenegy bihari községet is. Az új megye székhelyének a Nagykunság eddigi központját, Karcagot szemelték ki. Bár Szapáry belügyminiszter a törvényjavaslatot hivatalosan csak 1873. december 21-én mutatta be a képviselőháznak, annak szelleme és részletei az újságok útján már előbb is kiszivárogtak, s általános szóbeszédre adtak alkalmat. 3 4 Olyannyira, hogy a Hajdúkerület közgyűlése már 1873. november 12-én Sillye Gábor főkapitány beszámolójában hivatalosan vagy inkább félhivatalosan is értesülhetett a készülő rendezési tervről. 3 5 E hírek a közgyűlésben „rendkívüli ingerültséget okoztak". Ekkor már ugyanis úgy tudták, hogy a Hajdúkerület törvényhatósági létének megszüntetését a felsőbb kormánykörökben komolyan tervbe vették. Bár a Hajdúkerület főkapitányát Budapesten igyekeztek megnyugtatni, mégis kiderült, hogy a hajdúvárosokat csakugyan Szabolcs vármegyéhez szándékoznak csatolni. Bár ezt a tervet eddig a hírlapokban sem szellőztették, annak szelleme, sőt részletei is kiszivárogtak. Ekkor ugyanis már úgy tudták, hogy a Hajdúkerület létét halálos veszély fenyegeti. Éppen ezért a Hajdúkerület közönségétől függ — olvashatjuk a kerületi jegyzőkönyvben, hogy megadja-e magát a végzet sújtó akaratának „.. . vagy miként a féreg is, ha éltét fenyegeti veszély, törekszik azt magától elhárítani". Ezért döntöttek egységesen úgy, hogy minden törvényes eszközt fel kell használni a Hajdúkerület megmentéséért, tör34- így volt ez mind az országos, mind pedig a debreceni újságok esetében. 35. Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBmL) IV. B. 754. 1. Hajdúker. Biz. jkv. 1873. nov. 12. 11
