Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)

Tartalom

nyelmetlenné vált. A belügyminiszter 1924. január 14-én arra hivatkozva, hogy az „az ország belső rendjét és közbiztonságát veszélyeztette", a lapot betiltotta.

1

1" A Hajdúböszörmény és Vidékének szerkesztési elvei 1921-től egészen megszűnéséig, 1944-ig nagyfokú állandóságot mutattak. Látványos politikai irányváltoztatásra nem került sor, a lap kitartott a mindenkori kormánypárt irányvonala mellett, s a politikai hangszín módosulása is egybeesett az országos politika változásaival. Egy kormánypárti lap szerkesztése kényelmes feladat lehet ugyan, de mindenképpen azzal a veszéllyel jár, hogy elveszítheti frisseségét, rugalmasságát, a közügyek iránti érzékenységét. A Hajdúböszörmény és Vidéke szerkesztői — Bakóczi Endre és vitéz Kőszegi (Schmidt) Frigyes — inkább országos, mint helyi vonatkozású eseményeket és elemző írásokat közöltek, s jobbára csak az apróhírek voltak helyi jellegűek. A szerkesztés alapkoncepciója rendkívül egyszerű. Kőszegi Frigyes ezt így fogalmazta meg: ,,A mi szerény hetilapunknak mindössze két irányelve van: keresztyén és nemzeti ... mi keresztyén lap vagyunk, de nem a harcoló, militans fajtából", s „keresztyén voltunk megőrzött attól, hogy a társadalmi béke felforgatói legyünk ...". Ugyanakkor elismerte a hiányosságokat is, nevezetesen azt, hogy a lap „lehetne elevenebb, a társadalmi (helyi) egyesületi •élethez minden vonatkozásban jobban hozzáférkőző".

1

1'' Az 1919-ben és 1920 szeptemberéig oly szembetűnően jelentkező antiszemitizmus teljesen eltűnt a lap hasábjairól. Sőt. 1935-ben Kampier Pétert (Kampier Kálmán festőművész apját) nyugalomba vonulása alkalmából — zsidó származása ellenére — az újság ..a város tanítói karának egyik legértékesebb" tagjának nevezte." ' Ugyanakkor az is bizonyos, hogy az említett szerkesztői elvek és gyakorlat a színvonal hanyatlásához vezetett. Kőszegi Frigyes a magyar újságírással kapcsolatban több kifogást hangoztatott, főleg azt. hogy a vezércikk kivételével alacsonyak a honoráriumok, s különösen aggasztónak tartotta azt kis példányszámú lapok esetében.

11

0 Itt szerinte az a szemlélet hódított tért. hogy „csak jó nagy papírvágó ollóra van szükség és kész a cikk". Kőszegi ezt a megállapítást akár a saját maga által szerkesztett lap példájából is vehette, sőt szinte bizonyos, hogy az itteni gyakorlat is a szeme előtt lebegett. Az országos problémákkal foglalkozó névtelen cikkeket, illetve fővárosi politikai nagyságok által írt vezércikkeket rendszerint a központilag terjesztett kőnyomatosból merítették, ugyanakkor az •eredeti írások száma csökkent és minősége hanyatlott. S ez a gyakorlat nem feltétlenül a kényelmesség és a praktikum miatt alakult ki. Kőszegi Frigyes erről így vall: „olvasónk . . . talán kissé bosszankodva siklik át ... a vezetőcikkeken: már megint országos politika." Van-e egy helyi lapnál ennek értelme — tette fel a kérdést. A válasza meglepő ! Ez a szerkesztői álláspont a körülmények hatására, gyávaságból alakult ki: „Helyi politikával foglalkozni olyan újságírónak, aki az eseményeket nem csupán felkarolni, hanem véleménynyilvánításokkal, sőt kritikával kísérni kívánja, hálátlan, sőt ésszerűtlen dolog. Hálátlan, mert valamelyik oldalon érzékenységet bánt, s ésszerűtlen, mert szem elől téveszti a társadalmi béke összekovácsolását."' 113 Fehér A. i. m. 233. 114 Hajdúböszörmény és Vidéke. 1927. ápr. 2. XXXVII. évi. 14. Lapunk egy éve. 115 Hajdúböszörmény. 1935. jún. 22. 116 Uo. 1929. l'ebr. 9. XXXIX. évf. 6. 117 Uo. 1929. okt. 12. XXXIX. 41. Egy gyáva újságíró. 43