Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
Az ellenforradalmi kor hivatalos, kormánypárti újságszerkesztőjének véleményét fogalmazta meg Kőszegi akkor, amikor kijelentette, hogy a „szabad sajtó nem azt jelenti, hogy bilincsbe verik az ellentétes politikai felfogásúak véleményét, hanem azt, hogy mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét addig a határig, amíg a nemzet egyetemes érdekeit és az egyéni becsület szentségét nem sérti." 11 8 Nyilvánvalóan ez az álláspont felelt meg leginkább a polgári szabadságjogok mezébe burkolózott konzervatív, antiliberális politikai irányvonalnak, amelyet a bethleni konszolidáció megtestesített, s amely a „nemzet egyetemes érdekeit" az uralkodó osztályéval azonosította. Mindent összevéve azt kell megállapítanunk, hogy a Hajdúböszörmény és Vidéke igénytelenül szerkesztett, unalmas újság volt, amelyet még a konkurrencia támadásai sem veszélyeztettek. Az újság gazdái mégis úgy érezték, hogy az olvasóközönség megtartása érdekében 1926 szeptemberétől Ünnep címmel minden számhoz ajánlatos ingyenes mellékletet csatolni. A melléklapokból teljes sor a Hajdúsági Múzeumban található. A lap alapterjedelme ekkor hat oldal volt, ehhez járult nyolc oldal melléklet. Az Ünnep országos vállalkozás volt, felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa Martinovics Andor, segédszerkesztője pedig Timár Pál. Budapesten adták ki, s megfelelő fizetség ellenében azt bármely lapkiadótulajdonos vagy részvénytársaság megrendelhette. A vállalkozás jellegéből következően elsősorban szépirodalmi munkákat közölt, olyanokat, amelyek az ország bármely pontján érdeklődésre tarthattak számot. A lap melléklete 1926 végével megszűnt. A Hajdúböszörmény és Vidéke szerkesztésében 1928 januárjában fontos változás következett be. A kiadótulajdonos részvénytársaság igazgatósága a színvonal emelése és az érdeklődés fokozása céljából már 1927 nyarán felkérte H. Fekete Péter polgári leányiskolái igazgatót, hogy vegyen részt a szerkesztőség munkájában. 11 9 Ö ezt el is vállalta, s 1927. június 11-től a munkában ténylegesen részt is vett. Ez az időszak egyféle próbaidőnek számított, s 1928. január elsejével megbízták a lap felelős szerkesztésével. Ettől függetlenül az eddigi szerkesztők — Bakóczi Endre és Kőszegi Frigyes — főszerkesztői minőségben továbbra is a lap fejlécén szerepeltek. A három szerkesztő között a viszony korántsem volt harmonikus. 1929-ben például a 35—37. számon H. Fekete Péter neve nem szerepel, mert — saját vallomása szerint — „nyári szabadságon való távolléte alatt szerkesztő társai hátba támadták, amiért lemondott tisztségéről". Az ügy részleteit nem ismerjük, azonban tény, hogy a vállalat igazgatósága H. Fekete Péter mellé állt, aki így továbbra is a lap felelős szerkesztője maradt. 12 0 1931-ben megvált a laptól Kőszegi Frigyes. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ennek a változásnak a részleteit pontosan ismerjük: az ekkor tartott országgyűlési képviselőválasztások alkalmával Kőszegi előbb a kormánypárt képviselőjelöltségére aspirált, s miután ez nem sikerült, pártonkívüli programmal óhajtott indulni. 12 1 Továbbra is megmaradt viszont a lap szerkesztőségében, bár az szubvencionált kormánypárti volt, s továbbra is rendszeresen írta vezércikkeit. A 25. szám részére írt vezércikket azonban H. Fekete Péter felelős 118 Uo. 1929. febr. 23. A sajtó reformja. 119 Uo. 928. jan. 7. 4. old. Beköszöntő. 120 Vö. H. Fekete P. i. m. 121 Kőszegi ún. „városi párti" programmal indult, eredménytelenül. 44
