Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
póliumhoz jutott, amely az előző történelmi korszakban elképzelhetetlen lett volna.® Az ellenforradalmi kor helyi sajtójának történetét sajátosan alakította az a történelmi helyzet, hogy olyan időszakban keletkezett, amikor az ország nagyobbik részén a Tanácsköztársaság még érintetlenül fennállott, míg a románok által megszállt Tiszántúl ideiglenesen egy államiságát vesztett politikai képződmény ismérveit vette fel. Nem volt mértékadó politikai központ, de a helyi társadalom belső öntörvényei szerint sem alakulhatott, hiszen fejük felett ott volt a román királyi hadsereg katonai kormányzata. A Tanácsköztársaság idején betiltott Hajdúböszörmény és Vidéke szerkesztője közvetlenül a helyi direktórium tagjainak menekülése után hozzálátott ahhoz, hogy összeállítsa az újság első számát, amely már akkor megjelent, amikor a románok még nem voltak a városban. Bakóczi Endre felelős szerkesztő lapjában értesítette a város lakosságát, hogy ,,a román megszálló csapatok városunkat a legrövidebb időn belül megszállják". Felhívta a figyelmet arra, hogy a katonaságot „ . . . a legnagyobb higgadtsággal, rendben, minden megjegyzés nélkül" fogadják. A román megszállás még aznap este, április 26-án szombaton, megtörtént. Azt természetesnek kell tartanunk, hogy a proletárdiktatúra utáni időszakban a helyi újságot is azok a szélsőjobboldali társadalmi erők uralták, amelyek országszerte is. Ennek megfelelően azonos volt ideológiai beállítottságuk; nevezetesen az antiszemita töltetű szélsőséges kommunistaellenesség, amely mereven szembehelyezkedett a polgári liberalizmus hagyományaival is. Némiképp érthetetlen, hogy olyan, alapjában véve konzervatív parasztvárosban, mint Hajdúböszörmény, a szélsőjobb tért hódíthatott, sőt egy ideig befolyását ki is terjesztette a város lakosságának nagyobbik hányadára. 9' 1 A radikális szélsőjobb politikai ideológiája az az antiszemitizmussal fokozott ,.keresztény nemzeti eszme" volt, amelyet a Hajdúságban leginkább az Ébredők képviseltek, s akik a várost egyik fellegvárukká tették, elsősorban a Hajdúböszörmény és Vidéke révén. Az újság később azt állította, hogy e lap hasábjai országosan is elsők között nyitott teret a szélsőjobboldali nemzeti eszme hirdetésének, s ebben az állításban nincs okunk kételkedni. 1919 májusában már egymást követték a szélsőséges hangvételű, gyalázkodó cikkek, amelyek ugyan névtelenül jelentek meg. de amelyekről tudjuk, hogy azokat jórészt Nagy Imre gimnáziumi tanár, Fülöp Ferenc és Szabó Gyula segédlelkész írta. 9 5 A helybeli zsidóság ugyan nyilatkozatban tett hűséget a fennálló rend iránt, de ez olaj volt a tűzre. Dobay Károly városi mérnök az Ébredők nevében a viszony normalizálására tett kísérletet a legdurvább hangnemben utastíotta vissza. 9 0 Az ellenforradalmi rendszer hajdúböszörményi vezérei jó kapcsolatot építettek ki a debreceni körökkel is, írt a lapba például Husz Richárd, debreceni egyetemi tanár, az ottani szélsőjobb egyik vezéralakja. Az antiszemita izgatás a lap hasábjain hamarosan olyan méreteket öltött, amely már a román katonai hatóságok szerint is elérte a tűrés határát. A zsidóellenes hecckampány csúcspontja a Hajdúböszörmény és Vidéke 1919. május 24-i 93 Történeti háttérként lásd Fehér András: A város politikai élete i. m. 34 Uo. 232—233. 95 A Hajdúsági Múzeumban levő lappéldányokon a névtelen cikkek végén egykorú kézírással ott áll a szerző neve. Hitelességükben nincs okunk kételkedni. 96 Hajdúböszörmény és Vidéke. 1919. máj. 21. 38
