Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
rendkívüli száma, amely nem volt más, mint az addig megjelent legradikálisabb hangvételű antiszemita cikkek gyűjteménye. E szám megjelentetése azonban — minden jel szerint — törést okozott a szerkesztőségben is. Az eddigi felelős szerkesztő, Bakóczi Endre vallástanár neve lekerült a lapról, s a szerkesztésért a felelősséget a sajtóbizottság vállalta magára. A későbbi fejlemények fényénél valószínű, hogy Bakóczi és minden bizonnyal Schmidt Frigyes gimnáziumi tanár is háttérbe szorult a szélsőséges erők mögött, még ha a laptól nem is váltak meg. A kampány most már kiterjedt a „zsidó magyarokra" is (értsd a liberális gondolkodásúnkat), akik „a haza ellenségeivel még most is barátkoznak", s akiket „hazaárulóknak" fognak tekinteni/'' . A román katonai hatóságok már 1919 júliusában cenzúrázták a lapot, de fehér foltokkal ekkor még alig találkozni, s az antiszemita cikkek változatlanul megjelentek. Augusztus harmadikán viszont szigorú cenzurarendelet jelent meg, amely tűrhetetlennek nevezte, hogy a sajtóban akár felekezeti, akár nemzetiség elleni izgatások előforduljanak. A lapot ezután óriási fehér foltok tarkították, sőt a cenzurarendeletet hírül adó augusztus 6-i számban az egész vezércikk hiányzott. A lapot 1919. augusztus végén betiltották! 0 8 A rendelkezés anyagilag érthető módon elsősorban Szabó Ferenc nyomdatulajdonost sújtotta, aki mindennel próbálkozott, hogy a lapot újra engedélyeztesse. Egyszer — szóbeli ígéretre — 1920 januárjában egy számot ki is adott, de a lapot elkobozták, őt pedig letartóztatták." A román hatóságok 1920. február végén adtak — szigorú feltételek mellett — engedélyt az újbóli megjelentetésre, de ennek már alig volt jelentősége, mert a román hadsereg egységei március tizedikén elhagyták a várost. Az újraindult Hajdúböszörmény és Vidéke politikai irányvonala kezdetben nem volt egyértelmű. A lap szerkesztőjeként ugyan újra Bakóczi Endre nevével találkozhatunk, de a szerkesztésért a felelősséget a lapkiadó-tulajdonos. Szabó Ferenc vállalta. Bakóczi a „keresztyén nemzeti eszme" mellett kötelezte el magát. de azokhoz a mérsékelt helyi politikusokhoz tartozott, akik a társadalmi ellentétek tompításával az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának útját egyengették. Szabó Ferenc viszont, talán egyeni meggyőződésből, talán üzleti érdekből egyre inkább teret engedett a harcias szélsőjobbnak, az Ébredőknek, s ez a közelgő parlamenti választások fényénél egyre bonyolultabb helyzetet teremtett. A lap Bakóczi szerkesztésében egyaránt közölt választási propagandaanyagot az Ébredőktől (Tasnádi Kovács József), és gróf Bethlen Istvántól is, de ez a gyakorlat az Ébredőket és képviselőjelöltjüket, Tasnádi Kovács Józsefet nem elégítette ki. Választási nagygyűlésük alkalmával megszállták a nyomdahelyiséget. s azt követelték, hogy a Hajdúböszörmény és Vidéke egyértelműen Tasnádi Kovács mellett kötelezze el magát. A nagyobb nyomaték kedvéért azzal is fenyegetőztek. hogy a Hajdúföld nyomdájában plakátokat készítenek, s a lapot — ellenkezés esetén — „porig alázzák". Bakóczi Endre vezércikkét önkényesen megnyirbálták. így tehát nem maradt más hátra a szerkesztőségnek, mint lemondani. Felborult tehát az a kényes kompromisszum, amelyet egy szerkesztőségi értekezleten alakítottak ki. s amely szerint a lapnak a választási küzdelemben semleges álláspontot kellett volna elfoglalni. Bakóczi és Schmidt azonnal tá57 Uo. 1919. máj. 31. XIX. évf. 35. sz. 98 Uo. 1920. ápr. 3. XXX. évf. 11. A vidéki sajtóosztály. 99 Uo. Sajnos az elkobzott lapszám nem ismeretes. 39
