Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)

Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században

rak a földesúri szolgáltatások alól. Azért is esik terhesen az új telepesek efféle megkülönböztetése, mert rövidesen kiűzeti a földesúr a protestánsok csaknem egyharmadát. Hangsúlyoztam, hogy a római katolikus plébános betelepítését első lépésnek szánta a káptalan. Számítása beigazolódott, mert az egyház képviselőjének puszta megjelenése nyugtalanságot okozott, alkalmas volt a különböző találgatásokra. Milyen sorsot szánnak földesurai a kálvinistáknak? De ez csak nyitányként fogható fel. 1768 tavaszán „ ... a Ntgy Prépost itt lévén — hangzik a tanúvallomás —, az inassa a tanút (Nagy Ferenc 1768. évi főbírót) és a nótáriust félre híván, mondotta, vigyázzanak kentek magokra, mert mihelyt az Egri Püspök ide érkezik, a Kegyelmetek templomát minden bizonnyal el veszi." Ettől kezdve a kálvinisták a templomot zárva tartották, s közösen elhatározták, „ha csak kéntelenek nem lévén vele, fel sem nyitják, sőt a prédikátornak meg mondották (az egész helység nevével), hogy a Templomot fel ne nyissa!" Hat hét múlva „vizitátio végett, minden előre való hír adás nélkül... be érkezett volna az egri püspök". A helybeliek, a főbíró és az akkori prédikátor, Kabai András fogadására elébe mentek. A püspök látogatásakor tehát már feszült, robbanékony hangulat uralkodott a várható fejlemények miatt. Mindenki biztos volt a faluban, hogy itt nagy dolgoknak kell történniük. Mint hogy történt is. A főpapok ebéd után, útba ejtve a református oskolamester házát, elindultak a templomhoz, amelyet „a község tartván a futamodott hírtül", állandóan zárva tartott. Amikor a falubeliek látták, hogy a papság a templom felé tart „még az asszonyok is sírva és nagy lármával szaladtak a templomhoz". Fene János a helység nevével protestált, „s egy általjában meg mondotta, hogy a templomot ki nem nyitják". A prépost, aki az akció központi szereplője volt, haragra gyulladt, és megparancsolta, hogy a templom ajtaját vágják be. Mire előállott a faluban kvártélyozó „regement kovácsa és az ajtót fejszével kezdte vágni". Az így megrongált ajtót a protestáns elöljárók megnyitották. A prépost néhányadmagával bement, a püspök kíséretével kívül maradt a cinteremben, miközben többek hallattára ezt mondotta: „Be nem megyek, ha engemet annyira nem méltóztattak, hogy önként meg nyitották volna. Hanem akkor be megyek, a midőn enyém lészen, valamint Tisza Őrsön cselekedtem, hogy parancsoltam és el vették, s el veszem, úgy ide sem jövök, ha nem csak parancsolom, s el veszem." Hiába tiltakozott a prédikátor: „ ... mind addig a Templomot nem engedi el venni, valamig a Felségtül Pecsétet vagy parancsolatot nem mutat (a prépost)!" „Sebemben van, de nem mutatom meg nektek," — volt a válasz. A prépost durván kirohant a kálvinisták vallása ellen: „Olybá tartom beszédedet, mint vallásodat, vagy mint a ganajt, ha az úton találom is ki rúgnám. Neked pedig gazember, parancsolom, hogy 24 óra alatt innét ki takarodj! Ti nektek pedig Bírák parancsolom hogy 24 óra alatt ezen gazembert, a prédikátorotokat, ha ki nem külditek, az egri Tömlöczben rohadtok el.. ." Mit tehetett a közösség, betartotta földesura nagyon szigorú parancsát, „siratván sokak a (távozó) prédikátort". A történtekből megállapíthatjuk, hogy a káptalan, mint földesúr a faluszervezetre akarta mérni az első csapást azzal, hogy a prédikátorral, az oskolamesterrel rendelkező protestáns közösséggel így helyezkedett szembe. Joggal elmondható, hogy a harcot a faluval együtt szervező, folytató prédikátor eltávolításával a közösség összetartó erejét gyengítette meg. További (itt majd a döntő) lépésre csak a következő tavaszon szánta el magát. Közben a faluban fokozódott a nyugtalanság. Valós és valótlan hírek keringtek a helységben arról, hogy a reformátusok nem járhatnak csak 1779 pünkösdjéig templomukba. Utána elveszik az épületet a katolikusok részére. Szegedy József ismeretlen illetőségű obsitos katona azt terjesztette, hogy „haszontalan leselkedtek bizony itt Bátya — így a bírónak —, mer három esztendő múlva torma ásni való kálvinista sem marad Egyeken." Egyek közössége az erőszakos, durva beavatkozás hatására máris bomlásnak 45