Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)

Bencsik János-P. Szalay Emőke: Egyek protestáns múltjának történeti emlékeiből

liában kikiáltották a vallásszabadságot. ... Az egyekiek harangja ott maradt, de elmentek érte, elhozták. Kocsikerékkel törték be a templomajtót. Azt a kisharangot 1914-ben elvitték a háborúba, hogy ágyút csináljanak belőle, de kiváltották a peregiek. Eleibe Kisperegen nem kellett a föld, amikor települtek. De amikor már szomszédjukba (Nagypereg) telepítették a cseheket, akkor már kellett volna. Veszedelem is lett ebből. Rájuk gyújtották a kisperegiek a házakat éjszakánként, hogy elriasszák őket. El is mentek a csehek onnan. Aztán jöttek a németek, őket a bank jobban is támogatta. A németek nem szerették a magyarokat, inkább tótokat telepítettek oda. Munkásnak hozták őket. Amennyi földje volt a németnek, ahhoz hozott tótokat munkásnak. 2—3 családot is hozattak, s adtak nekik portát a magukéból, építhettek is rá. így alakult ki Nagypereg és Kispereg." 36 Szondy i. m. 20. csak a szegényebb rész maradt állhatatosan együtt." 37 Lásd Márki i. m. 38 Szondy i. m. 34. Ugyanerre a tényre vonatkozik Gyimesi Sándor adata. A telepítvényes falvak „felszabadulása". A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. (Sz

erk. Szabó István, Bp. 1965) I. 166. és 201. 39 Papi Balogh Péter: Mezőhegyes az ezernyolcszáz hetvenhatodik évnek kezdetén (Arad, 1877) 194. 40 Takács Béla: Adalékok a magyar református egyház ingó műemlékeinek történetéhez. Kézirat. Iparművészeti Múzeum KLT. 379. 423. 427. 447. 41 W

einer Mihályné: Ónedények Hajdú-Bihar megyében. Debreceni Déri Múzeum Évkönyve LIV. 1973. (Szerk. Dankó Imre, Debrecen, 1975) 354—359. 42 Bobrovzsky Ida: A XVII. századi mezővárosok iparművészete. Bp. 1980. 88. kép. 43 Mihalik, Sándor: Die Ungarischen Beziehungen des Glockenblumenpokals. Acta Históriáé Artium Tom. VI. Fase. 1—2. (Bp. 1959) 28. kép. 44 Pesti András 1679—1723 között működött. Három kisméretű céhpoharát és két ezüst kannáját ismerjük. Az 1703-as Dikó-Borbély kanna kiemelkedő tehetségű mesternek mutatja. Két jegyet használt, pajzsban beütött PA és korábban vésett PA. Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben (Debrecen, 1937.) 24. Munkáinak felsorolását tovább bővítette Bobrovszky Ida, i. m. 79—81, 133. 45 Kiskomáromi Rácz János 1678-ban lépett be a debreceni ötvöscéhbe. Jelenleg két munkája ismert 1680-tól. Mindkettő nagyméretű ovális tál, amelyeket csak felirat és öblük közepén domború koszorú díszít. A tálak adományozójának végrendeletében egy pohár is szerepelt, amelyet valószínűleg szintén ő készített. A városi iratok 1703-ban említik utoljára. Zoltai Lajos, i. m. 15., 56., 59. Bobrovszky 1., i. m. 78—79., 132. 46 Mihalik i. m. 70. 47 Uo. 34. kép. 48 Weiner Mné, i. m. 337. 49 A két kanna a nevezetes oszlopos kannák közé tartozik. A korábbi a Fazekas Péter—Ombódi Erzsébet feliratú 1684-ben, a későbbi Pesti András muskája Dikó Péter—Borbély Judit feliratú 1703-ban készült. Bobrovszky, i. m. 79—81. kép, 94. kép. 50 Weiner Mné, i. m. 15. kép. 51 Uo. 16. kép. 52 P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények DDMÉ. 1980. megjelenés alatt. 53 Weiner Mné: Ónművesség (Bp. 1971.) 24. kép. 54 Weiner Mné: Ónedények i. m. 13. kép, 4. sz. kanna. 55 Uo. 25., 27., 29., 31. Teljesebb felsorolásban az ónjegyeket: Weiner Piroska: Neue Sammlung von Zinnmarken in Ungarn. Iparművészeti Múzeum Évkönyve VI. (Bp. 1963) 127—153. 56 Bobrovszky i. m. 82. 57 Weiner Mné: Ónedények i. m. 336. 37