Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
nek a tagosítási és arányosítási kérdésekben a hatásköre megszűnt, az itt hozott döntések törvénytelenek, s elrendelte, hogy a birtokrendezés ügyében az érintettek a debreceni törvényszék előtt indítsák meg keresetüket. Mindez természetesen a nagy erőfeszítések árán létrehozott kompromisszum felborulását jelentette, s ezért érthető módon Sillye Gábor irányításával a böszörményi közgyűlése ebbe nem akart belenyugodni. Hiába volt azonban minden ellenállás, az igazságügyi minisztérium nem volt hajlandó változtatni álláspontján. A bírósági ítélethozatalra 1881-ben került sor, s a törvényszék érvényesnek mondta ki az 1857-ben hozott ítéletet, amely az arányosítás kulcsául a jelenlegi birtokarányt mondotta ki érvényesnek. 8 7 Az ügy tehát a hajdúpárt teljes vereségével végződött! Hozzá kell tennünk azonban, hogy ez csak az időközben alkotott országos törvény értelmében következhetett be, nem pedig Hajdúböszörmény város belső erőviszonyainak alakulása folytán. Sillye Gábor nagy érdeme volt, hogy sikerült egy megnyugtató kompromisszumot kialakítani, amely teljes sikerrel kecsegtetett. Ehhez a város közgyűlése az utolsó pillanatig ragaszkodott is! Az igazságügyi minisztériumnak ennek ellenére természetesen igaza volt akkor, amikor 1877-ben törvénytelennek minősítette a munkálatokat, nem biztos azonban, hogy ezt a többség megértéssel fogadta. 8 8 Sillye Gábor a minisztériumi döntés után minden bizonnyal tisztában lehetett azzal, hogy a törvényszék a tagosítás kulcsául nem fogadja el az 1784-es telekszámot, ezért is kérte halaszthatatlan szempontokra hivatkozva a minisztériumot álláspontjának felülvizsgálatára. A törvényen azonban nem lehetett változtatni. A tagosítás Böszörményben a fenti elv szerint fejeződött be. A társadalmi fejlődést előremozdító polgári földtulajdonviszonyok kialakításának nélkülözhetetlen lépcsőfoka volt Hajdúböszörményben a zálogos puszták sorsának rendezése. E kérdésnek szintén századokra visszanyúló előzményei voltak, a böszörményi hajdúk ugyanis már a letelepedés utáni évtizedekben rendszeressé tették azt a gyakorlatot, hogy az adományként birtokolt városhatár és Pród mellett zálogjogon használatba vették Videt és Zelemért is. A polgári forradalom után azonban világossá lett, hogy a fenti két pusztabirtokot célszerűbb minél hamarabb megváltani. A birtokvisszaváltási perek 1853-ban kezdődtek, majd az 1860-as években gyorsultak fel. 8 9 Ebben Sillye Gábornak nagy érdemei voltak! A vidi birtokosság 1866 decemberében határozatilag mondta ki, hogy minden áldozatot kész meghozni vidi birtokának megmentéséért, s ezért minden birtokost a végrehajtás terhe mellett kötelezett a már kivetett s a jövőben kivetendő váltságösszegek és egyéb terhek pontos fizetésére. E határozat végrehajtásával egy teljhatalommal felruházott választmányt bíztak meg. Hangsúlyoznunk kell itt a teljhatalmi jogkört, mert a birtokosság élén korábban is választmány állott, feladatát azonban a jogok hiányában nem tudta kellően ellátni. A vidi birtokosság választmányának elnöke Sillye Gábor volt, aki 1866 májusában a pontatlan fizetés miatt abba a furcsa helyzetbe került, hogy az egyik tulajdonossal, Mezősy Menyhérttél kötött 3000 forintos szerződés kiegyenlítésére 8 7 Nagy S. i. m. Sillye, aki 1877-ben virilisi jogon foglalt helyet Hajdú megye közgyűlésében, arra akarta rávenni a megyét, hogy a miniszteri döntés ellen tiltakozzon. Sillye és Lévay közt a vita „a lehevesebb, a legszenvedélyesebb jelleget ölté". Silye kérését elutasították. Debreczen, 1877. márc. 28., 29., IX. évf. 62., 63. sz. 8 8 Természetesen a minisztérium álláspontja volt az igazságosabb, mert több birtokosnak juttatott földet, mint a Hajdúböszörményben létrejött kompromisszum tette volna. Arról van tehát szó, hogy az 1784-es telkek birtokosai a városon belül többségben voltak. 8 0 Veliky János: Városgazdálkodás a hajdúönkormányzat korában. Hajdúböszörmény története j. m. 468. 59
