Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
ban hamarosan elhalálozott. 1862. május 13-án halt meg Hajdúböszörményben, s két nap múlva ugyanitt temették el. Férje ekkor már a Hajdúkerület főkapitánya volt. Bár Pesten Sillye Gábor — saját vallomása szerint — nyugodt, zavartalan polgári megélhetést biztosító állással rendelkezett, ez az állapot ambícióit korántsem elégítette ki. A szabadságharc alatti tevékenysége, az önkényuralom alatti mártíromsága mintegy eleve predesztinálták arra, hogy a nemzeti ügy érdekében, az új Magyarország felépítéséért folytatott harcban ismét a politika színpadára lépjen. Erre 1860-ban érkezett el az idő, s a színhely természetesen a Hajdúkerület kellett hogy legyen. A Hajdúkerület élén Ismeretes, hogy az 1860. október 20-án kelt úgynevezett októberi diploma Magyarországon az 1847-es alkotmányt állította vissza. A Habsburg-ház súlyos kudarcának és az abszolutizmus vereségének légkörében azonban Magyarországon ezek az engedmények jóformán senkit sem elégítettek ki. Ezért a megyék szervezésekor, a képviselőválasztásokon, majd az országgyűlésen két politikai irányzat rajzolódott ki; Deák Ferenc vezetésével a 48-as alkotmányosság talaján álló csoportosulás, Teleki László vezetésével pedig a 49-esek, Magyarország teljes függetlenségének hívei. Az októberi diploma a megyei főispánok jogkörének visszaállításával teremtette meg előfeltételét a hagyományos megyei szervezet életrekeltésének, az alkotmányosság visszaállításának. A Hajdúkerületben azonban nem volt a főispáni tisztnek megfelelő hivatal, ha csak az ekkor különösen rosszemlékű királyi biztosságot nem tekintjük annak. Királyi biztos kinevezésére azonban nem került sor! A politikai kibontakozás a Hajdúkerületben ezért másként kezdődött, mint a megyékben, s a jórészt az alispáni tisztnek megfelelő főkapitány választására az első lépést a társadalmi jelleggel bíró, de különösen ebben az időszakban komoly politikai befolyást is gyakorló hajdúböszörményi Polgári Casino tette meg. A Casino maga is nemrégen alakult, akkor, amikor a magyar társadalom dermedtségéből kezdett magához térni, s célszerűnek bizonyult a reformkori Széchenyi nagy kezdeményezését felújítani. 1858. február 7-én kelt az a kérvény, amelyet Lengyel János, Hajdúböszörmény akkori hadnagya írt alá, s amelyet gróf Zichy Árminhoz, a császári helytartóság nagyváradi osztályának a vezetőjéhez nyújtottak be, s amelyben kérték a Casino működésének az engedélyezését. Elnöke Lengyel János, jegyzője pedig Szente Bálint lett, s a tagok létszáma hatvannyolc fő volt. Az alapítók között Sillye Gábor ugyan nem szerepelt, de hamarosan belépett. 5 8 Megállapíthatjuk tehát, hogy a hajdúböszörményi Casino a Hajdúkerület székvárosának társadalmi vezető rétegét tömörítette, pártállásra való tekintet nélkül, hiszen az abszolutizmus korának tisztviselői, a hajdúpárt emberei és az újonnan beköltözött, de komoly társadalmi ranghoz jutottak egyaránt e szervezet mögött sorakoztak fel. Legfontosabb politikai szerepe tehát abban állott, hogy lehetővé tette az egységes fellépést. A Casino választmánya 1860. november 15-én tanácskozmányra hívta össze a Hajdúkerület még életben levő és itthon lakó 1848/49-es tisztviselőit, s a helyi 5 8 Nyakas Miklós: Vázlat a hajdúböszörményi polgári kaszinó történetének első évtizedéről. Múzeumi Kurir III. 24. 1977. augusztus 63—G5. 48
