Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

va, a kényszernek is engedve vonult táborba. A népfölkelés ezért csak nagyon csekély, gyakorlatilag elhanyagolható katonai értékkel rendelkezett. Szembetűnő, hogy Debrecen városa, amely korábban a szabadságharc fővárosa volt, Sillye Gábor utasításait csak a fegyveres katonai erő láttán volt hajlandó elfogadni. Debrecen passzivitása odáig terjedt, hogy az oroszok által kitűzetett fekete-sárga osztrák zászlókat sem voltak hajlandók egyszerű utasításra eltávolítani, s azokat végül Korponay önkénteseinek kellett beszedni. A kormánybiztos ezért volt kénytelen megkövetelni a város vezetésétől, hogy a törvényes magyar kormány iránti hűségnyilatkozatukat huszonnégy óra alatt tegyék le. Nem volt sokkal jobb a helyzet a Hajdúkerület városaiban és különösen nem Szabolcs megyében, ahonnan az oroszok újbóli közeledtének hírére már-már ellenforradalmi magatartás jelei mutatkoztak (Dada, Mihálydi). Sillye Gábor ezért Szabolcsban ténylegesen fel akarta állítani a rögtönítélő bíróságot, azonban nem volt ember, aki ekkor az elnöki tisztet még elvállalta volna. A népfölkelés sorsát természetesen a reguláris seregek hadmozdulatai határozták meg! Térségünkben ezt a Görgey vezérlete alatt ide érkező három magyar hadtest, illetve az orosz fősereg lépései jelentették. Sillye Gábor egyik fontos kötelessége lett a magyar hadsereg élelmezésének a megoldása, amelynek érdekében rekvirálást rendelt el Szabolcs megyében, Debrecenben és a Hajdúkerületben. A népfölkelés szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult az 1849. augusztus másodikán vívott debreceni csata, amelynek során a Nagy-Sándor József tábornok vezette első magyar hadtest az oroszoktól súlyos vereséget szenvedett. A debreceni ütközet egyben pontot tett a tiszántúli népfölkelés ügyére is. Sillye Gábor is menekülni volt kénytelen, s útja Aradra, a kormány akkori és egyben utolsó székhelyére vezetett. Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége kapcsán természetesen kapcsolatba került más jellegű katonai ügyekkel is. Feltétlenül szót kell ejtenünk a Hajdúböszörményben felállított tölténygyárról, amelynek létesítése (1849. január) szoros összefüggésben állt avval a nagyon tudatos politikával, amellyel a szabadságharc vezetése pótolni igyekezett a Pest-Buda elvesztésével kiesett hadi ipari kapacitást. A tölténygyár helyéül az úgynevezett tiszti udvart jelölték ki. Tudomásunk van arról, hogy a Hajdúkerületben salétromfőzéssel is foglalkoztak. Meg kell említenünk, hogy a Bocskai nevét viselői katonai alakulatok részére Hajdúböszörményben katonai kórházat állítottak fel, amelynek berendezését Sillye Gábor Csepely Ferenc főhadnagyra bízta. Miután fő vonalakban áttekintettük Sillye Gábor 1848/49-es tevékenységének legfontosabb mozzanatait, vessünk egy pillantást egyéni politikai nézeteinek az alakulására. Amint láthattuk, az az ügyvéd, akit 1848 nyarán Hajdúböszörmény város országgyűlési képviselőjének megválasztottak, a hajdúpárt embere volt ugyan, de pártjának olyan szószólója, akinek nézeteiben sajátosan és egyben szerencsésen ötvöződtek a reformkor gondolatai a hajdúnemesség sajátos elképzeléseivel. Ismeretes, hogy a forradalom szabadságharccá való átalakulása egyben a politikai ideológia radikalizálódását is jelentette, amely a szeptemberi fordulat után a reformnemesség tömeges balratolódásában öltött testet. Sillye Gábor szívvel-lélekkel csatlakozott e folyamathoz, s a reformpolitika embere gyakorlatilag ebben az időben ért forradalmárrá. E változás azonban korántsem jelentette a hajdúnemesi párt politikai programjának feladását, hanem annak sajátos értelmezését. Sillye Gábor úgy vélekedett, s ebben nyilván osztotta pártjának véleményét, hogy az 1848-as törvényalkotás lényegében azt valósította meg országosan, ami a Hajdúkerületben már századok óta fennáll. Ha pedig így van, akkor a Haj39