Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
dúkerületben tulajdonképpen nincs is egyébre szükség, mint helyreállítani a hajdúkra vonatkozó régi privilégiumok érvényét — mindenekelőtt a birtokviszonyok vonatkozásában —, amelyet pedig elsősorban és mindenekelőtt a Habsburgházi királyok sértettek meg súlyosan. Az alapállás tehát magában hordozta egy élesen Habsburg-ellenes fordulat lehetőségét, amely adott esetben önmaga feladása nélkül köztársasági színezetűvé is fejlődhetett. Erre az első konkrét példát 1848 decemberében találhattuk., amikor a bihari kishajdú helyek lakosságához intézett felhívásában emlékeztetett azokra a „sok istenlenségekre és gonoszságokra, mellyeket a habsburgi házból volt magyar királyok a magyar nemzettel szemben elkövettek", mindenekelőtt arra a felháborító merényletre, amelyet „a hitszegő uralkodó ház" az érintett helyekkel „minden kiváltságleveleik dacára" cselekedett. E kijelentésével mintegy előlegezte áprilisi önmagát, azt a Sillye Gábort, aki alapító tagja volt a Radical Pártnak, s aki a trónfosztást feltétel nélkül helyeselte. A fentiekkel természetesen nem azt akartuk mondani, hogy a hajdúpárt ideológiája törvényszerűen hozta magával ezt a továbbfejlődési lehetőséget, hanem csupán azt, hogy akár ez a lehetőség is benne rejlett. A tényleges megvalósuláshoz Sillye Gábor személyisége, egyedi vonásai is kellettek, mindenekelőtt személyes bátorsága, a következményeket nem kicsinyesen mérlegelő emberi tartása. Számunkra itt most legfontosabb annak leszögezése, hogy a köztársaságivá fejlődött Sillye Gábor korántsem adta fel a Hajdúkerület úgynevezett hajdúpártjának érdekeit tükröző sajátos ideológiát, hanem azt megőrizve fejlesztette tovább olyan irányba, amely egybeesett a magyar forradalom pillanatnyi alakulásával. A politikai fejlemények ugyanis Sillye Gábort látszottak igazolni. 1849 tavaszán Debrecenben napirendre került a Habsburg-ház trónfosztásának kérdése, s egy erős köztársasági ellenzék is szerveződött. Az április 5-én megalakult Radical Párt célul tűzte ki Magyarország teljes önállását, az ország demokrata köztársasággá való alakítását és végül ennek érdekében a félrendszabályokat elvető, következetes politika folytatását. A párt alapító tagjainak sorában ott volt Sillye Gábor is! Mint ismeretes, az április 14-i trónfosztás nyitva hagyta Magyarország államformájának kérdését, bár a függetlenségi nyilatkozat kikiáltása előtt a Radical Párt Kossuthot szerette volna abba az irányba befolyásolni, hogy a nyilatkozattal egy időben kiáltsák ki a köztársaságot is. Kossuth azonban ezt az európai politikai viszonyokra való tekintettel elvetette. Sillye Gábor abban is különbözött a függetlenségi nyilatkozatot megszavazó képviselők tömegétől, hogy annak helyessége felől nemcsak hogy fenntartásai nem voltak, hanem saját szűkebb pátriájában annak tömegbázist is igyekezett biztosítani, sőt az országgyűléssel szemben további igényeket is támasztott. Április 29-én ugyanis Hajdúböszörmény városa nemcsak határozatban biztosította a magyar országgyűlést lépésének helyessége felől, hanem egyben leszögezte, hogy az állam egyetlen helyes kormány formájának a köztársaságot tartaná. Ennek hivatalos deklarálására ugyanis nem került sor. Ugyanilyen értelemben foglalt állást Hajdúnánás városa is. Aligha járhatunk messze az igazságtól, ha ezt a radikalizmusában a függetlenségi nyilatkozatot is meghaladó határozatot — legalábbis Böszörmény esetében — Sillye Gábor személyes akaratának tulajdonítjuk. Sok igazság lehet ugyanis Weszprémy Gáspár ideiglenes alkapitány forradalom után készült jelentésében, amelyben azt állítja, hogy Sillye Gábort különösen terheli az, hogy a függetlenségi nyilatkozat elfogadása után Hajdúböszörményben az „őt környező honvéd 40
