Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

alapjául szolgált — tulajdonképpen egyetlen speciális feladat megoldására, nevezetesen egy hajdúkerületi önkéntes csapat felállítására vonatkozott. Ettől függetlenül azonban kezdettől fogva úgy tekintették, mint a Hajdúkerület kormánybiztosát. Bár megbízatását Mészárostól kapta, a helyzet a későbbiek folyamán úgy alakult, hogy akár a legapróbb részletkérdésekben is Kossuth Lajosnak, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének majd pedig mint az ország kormányzójának tartozott cselekedeteivel elszámolni. A katonai és politikai helyzet változásával többször előfordult, hogy Sillye Gábort s így természetesen a Hajdúkerületet is valamilyen nagyobb illetékességi körrel rendelkező kormánybiztos fennhatósága alá rendelték. Ez történt például 1849. december 19-én, amikor Kossuth Lajos Beöthy Ödönt kinevezte teljhatalmú erdélyi kormánybiztosnak, s illetékességi körét kiterjesztette Szabolcs, Bihar, Szatmár megyékre, az ott levő szabad királyi városokra, a Partium megyéire illetve a Hajdúkerületre is. Sillye Gábor természetesen továbbra is a Hajdúkerület kormánybiztosa maradt. Ugyanez történt 1849. február ötödikén, amikor Kossuth Szabolcs vármegye kormánybiztosának, Bónis Sámuelnek az illetékességi körét kiterjesztette a hajdúvárosokra is, változatlanul érvényben hagyva a Hajdúkerület kormánybiztosának a megbízatását. Az egyes speciális feladatokkal megbízott kormánybiztosok illetékessége rendszerint eleve több törvényhatóság területére terjedt ki, jogkörük tehát esetenként a Hajdúkerületet is érintette. így például Varga Imre, a tartaléksereg élelmezési kormánybiztosa a kerület városaiban előfogatokat állíthatott ki a szükségesnek ítélt feladatok ellátására. Az csak természetes, hogy sürgős esetekben Sillye Gábor habozás nélkül tett eleget a rangban felette álló kormánybiztosok utasításainak. Szemere Bertalan -— ekkor mint Felsőmagyar ország teljhatalmú kormánybiztosa — 1849. január 23-án keltezte azt a levelet, amelyben utasította Sillyét, hogy a böszörményi tölténygyárból az összes készletet haladéktalanul küldje Nyíregyházára, „azonnal, haladék nélkül", mert a harcoló sereg egészen kifogyott belőle. Sürgette a további készletek gyártását, illetve hírszerzők kiküldését Gyöngyös—Eger irányába, mert ott „ellenség közelget". Sillye a kért intézkedéseket természetesen haladéktalanul megtette. Sillye Gábor jogköre 1849. január 16-án lényegesen bővült, mert Kossuth az ekkortájt elrendelt népfölkelés sikere érdekében a Hajdúkerületben teljhatalommal ruházta fel. Kormánybiztosi megbízatásának legkritikusabb szakasza mégis erre az időszakra esett! Kossuth szerint ekkortájt betegeskedett, s az ügyek sem alakultak úgy, ahogyan azt a Honvédelmi Bizottmány elnöke szerette volna. Mint látni fogjuk, az ekkor elrendelt népfölkelés nem váltotta be azt a reményt, amelyet Kossuth várt volna, s nem igazolódott az a túlzott bizalom sem, amelyet Kossuth a hajdúvárosok népébe vetett. Forrásainkból egyértelműen kiderül, hogy a hibát Kossuth — legalábbis részben — Sillye Gábor erélytelenségében látta. E következtetést azonban végeredményben megalapozatlannak kell tekintenünk, hiszen mint látni fogjuk, az eredménytelenség Sillye rovására semmiképpen sem írható. De nézzük a fejleményeket! Miután a Bocskai nevét viselő két gyalogzászlóalj kiállítása és felszerelése nem haladt kellő ütemben, s részben a parancsnokoktól, részben pedig Sillye Gábortól is ellentmondó és egymásra vádaskodó jelentések érkeztek, Kossuth január 18-án elrendelte, hogy a pénzügyekkel haladéktalanul számoljon el. Január 20-án pedig Repeczky Ferenc kormánybiztost, aki eddig Heves megyében Kossuth teljes megelégedésére működött, megbízta azzal, hogy 29