Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

hangos igenlését jelentette. A haza nemtőjének szavára azonban — folytatta gondolatát — a jó „napról napra kezdett derülni, és a sötétség évei után a dicsőség napja tűnt fel a láthatáron", s elérkezett a változás ideje. A változás lehetőségét azonban — mint ekkor Magyarországon gyakorlatilag mindenki — kizárólag a reformokban látta. „Semmi hatalmas ellentől ne féljetek, de népetök ezerféle barátjától... ki a tömegnek semmi szeszélyét, semmi kívánatát, semmi zajongó sát nem találja igazságtalannak ..." — írta. Álláspontja tehát érthető és világos, a reformok útján történő változtatások igenlése mellett hallani sem akart az erőszakos útról, a forradalomról. Ezért a következő politikai programot ajánlhatta: „Czélszerü javitás tehát és gyökeres orvoslás; s ti kik a kormányrudat kezetökben tartjátok, és ti mindnyájan, kik a javitás és haladás zászlóját tűztétek ki, gondoljátok meg, hogy a működésnek micsoda lépcsőjén állatok most: mert nem népetök szerencséje, hanem mindenek szerencséje fekszik kezetökben". Sillye Gábor nézetét a reformról és a forradalomról, a nemzet haladásáról és az emberiség boldogulásáról mindenképpen tipikusnak kell tekintenünk. A korabeli Magyarországon ekkor nem létezett egyetlen olyan politikai irányzat sem, amely a forradalom lehetőségére komolyan gondolt volna, s egészen természetes, hogy Sillye Gábor is elvetette azt. Ugyanakkor teljes mértékben magáévá tette azt a reformkornak nagyon jelentős, s kellőképpen talán máig sem méltányolt álláspontját, amely a nemzeti haladás ügyét elválaszthatatlanul összekötötte az egész emberiség boldogulásának kérdésével. 1847-ben látott napvilágot a reformkori Sillye legjelentősebb politikai munkája, a Szózat a Hajdúkerület ügyében?

0 Mint a címe is jelzi, ezúttal szűkebb pátriájának ügyével foglalkozott, amelyet annál inkább is fontosnak tarthatott, mert a magyar országgyűlés 1847/48-ban folytatta az 1843/44-es diéta munkálatait a Hajdúkerület ügyeinek a rendezéséről. Sillye Gábor célja nyilvánvaló! Könyvével befolyásolni akarta a Hajdúkerületről szóló törvénycikk végső formáját, mégpedig pártja, a hajdúpárt érdekében. Sajnos nem ismerjük azokat a kapcsolatokat, amelyek a Pozsonyban tartózkodó Sillye Gábort szülővárosának és a Hajdúkerületnek az úgynevezett hajdú pártjához kötötték, de minden okunk megvan azt feltételezni, hogy ilyen volt. Elképzelhetetlennek tartjuk ugyanis, hogy Sillye Gábor munkáját az otthoni inspirációktól függetlenül írta volna meg, s az is valószínű, hogy nem a Hajdúkerület hivatalos vezetésének a kérésére. Munkája ugyanis különösen a birtokviszonyok taglalásánál olyan pártérdekeket tükröz, amely nem fedte teljes mértékben a Hajdúkerület hivatalos véleményét, s amely tulajdonképpen előlegezi az 1864-ben írt, s később részletesen is tárgyalandó úgynevezett Sillye-jelentésben hangoztattakat. A munka mindenesetre alkotójának nagy felkészültségéről, a hajdúság történetének alapos ismeretéről tanúskodik. Az nyilvánvaló, hogy a tényanyagban, s az érvelés rendszerében is messzemenően figyelembe vette a Hajdúkerület által a korábbi időkben készített hasonló jellegű emlékiratokat. Miben áll tehát a mű jelentősége? Elsősorban abban, hogy a kerület speciális problémáit az ország reális gondjai közé tudta helyezni, s bár a hajdúpárt érdekeit képviselve, a reformkor eszmevilágának igenlése mellett hívta fel a hajdú városok gondjaira a figyelmet. A fent mondottakat bizonyítandó álljon itt a következő idézet: „A század szelleme jelenleg azt igényli, s a törvényhozás termeiben a szabadság védnökei azt hirdetik, s a szolgaság jármát lerázó népek azt követelik: hogy vétessenek be az alkotmány sánczaiba azok is, kik eddig onnan jogtalanul ki valának zárva ... A hajdúk már 3

5 Sillye Gábor: Szózat a Hajdúkerület ügyében. Pozsony, 1847. 20